Üdvözöl a(z) Mezőcsáti Református Egyházközség

''Ha pedig a világosságban járunk, közösségünk van egymással és Jézus Krisztussal.'' (I. János 1:7)  

Rovatok
HÍREK

Keresés



Hírek véletlenszerûen

Hírek
[ Hírek ]

·Kulcsszó a kapcsolat: Konferencia a roma gyerekek oktatásáról
·Hírek a mezőcsáti gyülekezet életéről
·Hírek a Mezőcsáti Egyházközség életéről
·"A Reménység és az Örök Élet Vasárnapja"
·\"PALÁNTA\" gyülekezeti családi nap
·Ezt láttuk Bőcsön és Ónodon 2010. június 7-én és 9-én
·Kálvin-szobor avatás, 2010. május 22.
·Konfirmáció ünnepe Mezőcsáton - 2010. május 9.
·Kálvin szobor tájékoztató

Ajánló


Info
PageRank ikon ingyen


Konfirmációi Igehirdetés, Mezőcsát
Dátum: 2008. június 10. kedd, 09:51 Közzétette: kaf

Hírek
(Elhangzott szó szerint a Kossuth Rádióban 2008. április 27-én de. 10:00 órakor)

Róm 1, 15-17

Kedves Hallgatóim!

E mai vasárnap különösképpen is az öröm napja a számunkra, a Konfirmáció vasárnapját ünnepeljük.
Magunk előtt látjuk ünneplő ruhába öltözve azokat a 12-13 éves diákjainkat, akiket annak idején megszületésük után megkereszteltünk.


Hálát adtunk értük, és Isten segítségéért imádkoztunk. Isten az ő szövetségébe fogadott bennünket a keresztség sákramentuma által. Majd eljött az ideje az óvodai az iskolai hitoktatásnak, a tanulásnak, és a szülői szándékkal együtt elérkezett a konfirmáció ideje is.
Konfirmáció, ami jelent egy fontos mérföldkövet a mi diákjaink életében. A felnőtt úrvacsorázó gyülekezetbe történik meg az ünnepélyes befogadtatás. Péntek este itt a templomban nyilvánosan vizsgáztak arról, hogy alapvető biblia és hitismeretekkel rendelkeznek.
Az alapok lerakása az elmúlt esztendőkben hála Istennek megtörtént. Tovább lehet építkezni. Merthogy ez az életünk rendje, a fundamentum lerakása után tovább építjük az épületet. Vagy egy másik szép képpel élve elmondhatjuk, hogy életük növekedésének indult szép élet fája egyre erősebb gyökerekkel áll és kötődik a szülőföld talajához, a nemzethez, a hazához, az egyházhoz, Krisztushoz.
Azt szeretnénk, szülők, keresztszülők, e gyülekezet, hogy folytatódjon ez életük folyamán.
- Legyen életük egy szépen megépített hajlék, vagy
- Legyen életük egy egészséges, sok vihart is kiálló gyümölcsöt termő fa.
ünnepélyes örömteli alkalommal, különösképpen is Isten Igéjére figyelünk, mert ez a szokásunk, ez az életünknek a rendje. Keressük annak üzenetét és keressük ma is.
A mai napon Bibliaolvasó vezérfonalunk szerint Pál apostol Római levelét kezdjük el olvasni. Ezt hallottuk lectióként, és ebből van az alapige is.
- Pál apostol levelet ír. Köszön a levélírás kezdetén, bemutatkozik. üdvözli az olvasókat, a római gyülekezet első keresztyéneit. Hálát ad a gyülekezet eddig eltelt életidejéért, az ő életútjukért.
- A gyülekezet mögött is és Pál apostol mögött is van egy megtett út.
Ezért ő hálás, Isten szereteteként fogadja a megtett utaknak a tényét, annak a valóságát. Nem elbizakodik, nem dicsekszik, nem akar másokat esetleges hiányaiért okolni, hanem mindazért hálát ad, amit a megtett úton meg tudott tapasztalni. Pálnak a szívében hálaadás van, őszinte alázat és erre ad példát, erre ad mintát. Az első kép, az első gondolat ebből az igéből adassék ennek a már megtett útnak a képe, ennek az ideje és ennek a formája, ennek a tartalma. Mert az első 12-13-14 esztendő minden bizonnyal valóban családban, gyülekezetben, iskolában az alapozásnak, a fundamentum lerakásának az ideje. Fontosabb ez, minthogy ebben a pillanatban ma látszik. A beállítódás, a meghatározódás, hogy merre is fog menni tovább az én életem.
Másodszor Pál apostol arról szól, hogy e levélírás által találkozása van a gyülekezettel: maga előtt látja őket lelki szemeivel! Pál apostol megírja a levelet, és úgy írja a levelet, hogy egyben találkozik is azokkal, akik a címzettek, a gyülekezet közösségével ott vannak lelki szemei előtt és ezzel a szeretettel, ezzel a befogadással, ezzel a melegséggel, ezzel a szent indulattal, szent jósággal gondol reájuk. Szeretetével körül veszi őket. Imádkozik értük! Tudjuk, akikért imádkozunk azok fontosak nekünk, hát őneki fontos a gyülekezet közössége és ezért imádságban hordozza őket, és ha imádságban hordozza őket, akkor valóban nagyon fontos dolgot cselekszik. Azt reméli, hogy a találkozás meggazdagító lesz. Tehát a találkozás meggazdagító lesz. A levélírás által is meggazdagító lesz, és amikor majd megadatik számára, hogy személyesen is elmenjen, akkor ez a levél által való találkozás pedig előfogja készíteni ezt a személyes találkozást. Tehát a találkozásból ez a meggazdagodás ez az öröm adatik, ez a szándéka az apostolnak, adni szeretne, mert ő megtapasztalta, aki másokat felüdít az maga is felüdül.
Pál életében van múltja az életformáló találkozásnak. A Damaszkuszi találkozás a feltámadt Úrral! Mindennél beszédesebben mutatja azt, hogy bizony fontos a találkozás, a találkozás hogyanja, mikéntje, annak a tartalma. Tehát nagyon jól tudja Pál, hogy mit ír, és a találkozást miért helyezi ennyire középpontba. Merthogy a találkozás által jutott ő is hitre. Így találta meg helyét, így találta meg küldetését ebben a világban, mert volt találkozása. Voltak tanítói, tudjuk ezt, voltak segítői, és van egy élő Krisztusa akivel van találkozása, volt találkozása és ennek a találkozásnak meg van az áldása, mindez az ő életét meghatározza. Ezért írhatja le Pál apostol hitelesen: ami rajtam áll kész vagyok mindnyájatoknak kivétel nélkül az evangéliumot hirdetni. Tehát mindnyájatoknak. Kivétel nélkül. Mindenkinek szól a Krisztusról szóló örömüzenet. Merthogy van valaki aki azt mondja, azért ami rajtam áll, kész vagyok. Nincs személyválogatás, megkülönböztetés, hanem mindnyájunkhoz elér az evangélium, és ő ezt mondja, ez az ő szándéka. És nagyon jól tudja az apostol azt is, hogy az igaz ember hitből él. Próbált ő másból is élni, a törvénynek egyértelmű nagyon szigorú tiszteletéből, a törvénynek hihetetlen paragrafusszerű betartásából és bizony nem érte el a célját, amikor megtörtént az a szemléletváltás, hogy az igaz ember hitből él akkor ez az ember új életre jutott.
Mit szeretnénk ez örömteli konfirmációban? Ez a harmadik gondolatunk. Mit szeretnénk lelkipásztorok, akik hálásak vagyunk azért Istennek, hogy taníthattunk titeket, a szülők, akik láthatnak itt titeket ünneplő ruhába öltözve, és a keresztszülők, akik szintén megtiszteltettek azzal a szeretettel és bizodalommal, hogy a szülők oda merték adni az ő kezükbe a gyermekeiket, és ezzel együtt felelősséget is hordoztak, hordoznak és vállalnak ezután is. És mit szeretnénk a gyülekezet? Ahová bejöttek ezek a szülők annak idején és befogadta a gyülekezet a gyermeket a keresztség által.
Mit szeretnénk?
- Láttatni szeretnénk egyrészt a megtett utat, az ige fényében. Szeretnénk munkálni a találkozást, minden hittanóra, minden alkalom, minden reggeli áhítat ezt szolgálja. A találkozást. A találkozást, és segíteni a hit útján való járást. Az elindulást és annak eljöttét, és annak az alkalmát. Mit szeretnénk a mindennapokra nézve?
- Hogy ne legyen üres a tarsolyotok, kedves konfirmandusaink!
- Hogy ne szégyelljétek hiteteket!
- Hogy áldás legyen az úton, amelyet most kezdtek el, mert most itt elkezdődik valami! Isten Szentlelke mindenkor formál és alakít bennünket, és itt most egy szent pillanatban elkezdődik valami, amikor vallást teszünk hitünkről és kifejezzük hozzá való ragaszkodásunkat és elköteleződünk egy ügy mellett, Krisztus ügye mellett.
Mi az, amit kívánunk?
- Hogy kívánjátok látni egymást mindenkor. Ne elzárkózzatok, ne egyedül akarjatok, hanem közösségben, szent közösségben, hogy ilyen módon legyen valóban szent közösség minden napotok is, mert tudjátok, hogy vagyunk együtt a templomban szent közösségben, a hívek közösségében. És hogy megérezzétek azt, hogy ebben a közösségben támaszt jelentő erő van, és erre a belülről való támaszt jelentő erőre nagyon nagy szükségetek lesz és nagyon nagy szükségünk van nekünk mindnyájunknak. Akik annak idején megkonfirmáltattunk és megkonfirmáltunk és megtettünk utat és eltudjuk azt mondani, hogy kísér az bennünket. És kívánjuk, hogy ti magatok is ezt a támaszt jelentő erőt ebben a közösségben megérezzétek, megtapasztaljátok. Kívánjuk azt, hogy tudjátok, hogy hit által lehet élni. Hit nélkül nem lehet élni. Nagyon sokféle értelme van ennek a fogalomnak, hogy hit. Ha valaki elveszíti a hitét, feladja az életét, akkor az meghal. Hit nélkül nem lehet élni. Próbálták már nagyon sokféleképpen, nagyon sokszor a történelemben, tagadva ennek az igazságát, de az eredmény romjai alatt hever az ország, ahogy tapasztaljuk. Hogy a hiteteknek híre legyen ebben a világban, hogy a hiteteknek híre legyen, feltétlenül ott legyen a hír, és ez a hír nagyon fontos dolog. Egy személyes tapasztalásom szeretném elmondani arról, hogy a hitünknek híre legyen és meglegyen az információ arról, hogy mit jelent a mi hitünk. Ezelőtt négy esztendővel négy ifjú diákunk elindult a szomszédos város önkormányzati gimnáziumába, jó iskolába mentek, továbbtanulni szerettek volna és tovább is tanultak, az első szülői értekezlet után néhány hónappal az iskolakezdést követően, az édesanyák érdeklődnek az osztályfőnöktől: milyenek a gyermekek? Együtt mentek ezek az édesanyák. És mit mond a tanár úr, az osztályfőnök? Azt mondja el, hogy nagyon örülünk ezeknek a gyermekeknek, mert van tudásuk, van ismeretük, testi egészségük és van valami nagyon fontos dolog. Ezeknek a „csáti” gyerekeknek lelkük van. Itt van a titok, a gyermeknek lelke legyen. Tudjon arról, hogy nem csupán fizikum, nem csupán tudás, nem csupán ismeret. Hát mit szeretnénk? Hogy lelke legyen. És azt észrevette a pedagógus, észrevette és kifejezte és elmondta, és tudjuk azt a mindennapokban, hogy ezt a lelket ápolni kell. Pál apostol is mondja egy másik helyen, ezt a lelket meg ne oltsátok, folyamatos, állandó gondozásra, segítségre van szükség, hogy a gyermeknek a lelke megmaradjon, ott legyen benne, a szeretete, a lelke, a hozzáállása. Szeretnénk, hogy lelketek legyen az életetek folyamán mindenkor és ezt a lelket el ne veszítsétek. És szeretnénk, hogy hivatásotokhoz, küldetésetekhez így tudnátok viszonyulni, ahogy Pál apostol is tud viszonyulni, és azt mondja, azért ami rajtam áll kész vagyok néktek is, akik Rómában vagytok az evangéliumot hirdetni. Ez a készség, ez a legfontosabb dolog, és nincs attól borzasztóbb dolog, amikor arról szólna egy mondat, hogy ugyan van rá lehetőség meg is tehetnénk, de nem tesszük meg. Pál apostol azt mondja, hogy azért ami rajtam áll kész vagyok és az apostol társakkal megtesszük. A jóért az épülésért, ami azért rajtam áll kész vagyok.
Miért jó konfirmálni? Miért jó ezt átélni? Miért jó hitet tenni valaki mellett, Krisztus mellett? Mert azt gondolom, hogy ez olyan, mint a fizikában az a lencse, amely összegyűjti a fénysugarakat, egy fókuszba tereli azokat, összegyűjti az erejüket, továbbsugározza, és nagyobb területet világít be. összegyűjti az eddigi tapasztalást, és Isten Lelke lángra gyújt, életre kelt és ez a Pünkösd. Nem messze vagyunk Pünkösdhöz, és nem véletlen, hogy a konfirmációt a mi atyáink erre az időre időzítették, amikor itt a tanév vége felé egyébként is az eredményeiket gyűjtjük össze, és a megtett útra figyelünk, az esztendei találkozásokra, eredményekre, ismeretnek, tapasztalásnak átadására, átvételére, és ilyen módon, mint a magvető embernek az aratás felett való öröme látszik a munkának eredménye. Olyan nagyon fontos ez a mindennapokban, hogy látszik az eredménye ennek a munkának. És megajándékoz bennünket, a jövőre nézve Isten Lelke ezzel a csodával. Hát ezért jó nékünk itt lenni. Hálát adni, megköszönni Istennek a megtett utat, a vele való találkozást és mindazt, amiért könyörgünk, és amiért imádkozunk. Kívánjuk, hogy legyen a ti számotokra megtapasztalható, megélhető valóság. Isten Lelke lángra gyújt bennünket. Megajándékoz a jövőre nézve, aminek jósága majd későbben lesz nyilvánvalóvá, de ezt úgy tegyétek el a memóriátokban, építsétek szívetekbe, lelketekbe, és eljön annak ideje, amikor nagyon jó lesz, hogy van mihez nyúlni. És van miből meríteni, és van min tájékozódni.
A konfirmáció, ez a készség, ez az odafigyelés, hogy nem szégyellem Krisztus evangéliumát, mert hogy megtart ez az evangélium és tudhatom azt, hogy az ember nem tud másképpen élni ebben a világban, csak hit által tud élni, és hite által való létéből, majd aztán meghatározódik az anyagi javakhoz való viszonyulása is, és ez a hit, az a fundamentum, az az alap, amely mérték, tisztesség és ilyen módon méltóság.
Szerte az országban ezekben a napokban a diákok felé fordul a figyelem. Lesznek ballagások, lesz Anyák napja, Pünkösdre készülünk. Hogyan érdemes mindezekre odafigyelni? A mi hitvallásunk ennek az igének üzenete, hogy lélekkel, hittel, szeretettel, reménységgel, az Úrban, mindannak számbavételével, amellyel ő megáldott bennünket. Isten segítsen mindnyájunkat, hogy jól halljuk, értsük, és Isten áldása kísérje a mi gyermekeinket az elkövetkezendő időben is. Ámen.

 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Hírek
· Több hír: kaf


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Hírek:

Kálvin-szobor avatás, 2010. május 22.


Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz


Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Kapcsolódó rovatok

Hírek

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.


(C) 2006 | Mezőcsáti Református Egyházközség | Minden jog fenntartva. | Impresszum

Készítette: kaf

A PHP-Nuke terméktámogatás nélküli szabad szoftver, amelyre a GPL licensz érvényes.
Oldalkészítés: 0.06 másodperc