Üdvözöl a(z) Mezőcsáti Református Egyházközség

''Ha pedig a világosságban járunk, közösségünk van egymással és Jézus Krisztussal.'' (I. János 1:7)  

Rovatok
HÍREK

Keresés



Hírek véletlenszerûen

Egyházközség
[ Egyházközség ]

·Anyakönyvi híreink 2010.
·Anyakönyvi híreink 2009.
·Horváth Sándorné Fónagy Ágnes
·Anyakönyvi híreink 2008.
·Berecz András
·Dalostalálkozó
·Deák Sándor
·Anyakönyvi híreink 2007.
·Halász Károly

Ajánló


Info
PageRank ikon ingyen


Presbiterportrék: Berecz András
Dátum: 2009. január 06. kedd, 13:24 Közzétette: kaf

Egyházközség Egyházi életünkben a reformáció mellett a halottak napja is egyre több figyelmet kap, bár ez az ünnep eredetileg a katolikus vallásban bírt jelentőséggel. Ma már mi reformátusok is ezen az alkalmon istentiszteletre gyülekezünk össze a temető kriptadombján, ahol a feltámadás igéit és a református énekkar szolgálatát hallgatjuk. A karácsonyi időben is sokan koszorúkat viszünk szeretteink sírjához, akik már nem ünnepelhetnek velünk a szeretet ünnepén. Berecz Andrással, gyülekezetünk temetőgondnokával a két ünnep közötti időben beszélgettem életéről, és gyülekezeti szolgálatáról.

Horváth Sándorné – Arra kérlek András, beszélj a gyökereidről!
Berecz András – Mezőcsáton születtem 1953. január 12-én. Szüleim id. Berecz Károly és Kiss Piroska. ők életemet jó szívvel és szeretettel irányították gyermekkoromban. A család együtt élt nagyapámmal, aki mindig odafigyelt arra, hogy vasárnaponként magával vigyen bennünket az istentiszteletre. Nagyon szerettem az általános iskolába járni, voltak kedvenc tanítóim, néhai Köveskúti Gáborné, Lázai Bertalan, és Kóródi Irénke, akiket különösen is tiszteltem.
H. S. – A református énekkar oszlopos tagja vagy. Az éneklés szeretete mikor jelentkezett életedben?
B. A. –Már gyermekkoromban is szerettem énekelni, és az énekléshez való tehetségemet a már említett Kóródi Irénke néni fedezte fel. ő volt a karnagya az iskolai énekkarnak. Értékelte azt a tulajdonságomat is, hogy nagyon szerettem a közösségi életet és az abból fakadó örömöket, az énekkarral elért sikereket. Az éneklés szeretete valóban megmaradt és most is gyakorlom magamat ezen a téren. Az egyházi énekkarnak vagyok tagja. Jelenleg a próbáinkon a karácsonyi fellépésekre készülünk. Közösen lépünk fel az Egressy Kórussal és a református iskola kórusával advent harmadik vasárnapján a városi rendezvényen. Karácsony első napján az eddigi hagyományt folytatva a 10 órakor kezdődő istentiszteleten a prédikáció és az úrvacsora előtt éneklünk.
H. S. – A hited alakulásában nagyapádon kívül volt-e másnak is szerepe?
B. A. – Konfirmáció előtt hitoktatásra Simon Béla tiszteleteshez jártam több társammal. Emlékeimben elevenen él ez az időszak. Emlékeszem arra is, hogy a hitoktatás a templomunk cintermében fűtés mellett volt. Talán itt érintett meg az az érzés, hogy jó az Úristenhez tartozni. Nagyapám halála után az édesanyámmal mentünk az istentiszteletekre. Hitemet a mai napig megtartottam, és gyakorlom. Csak akkor fordulhat elő, hogy nem megyek el istentiszteletre, ha halaszthatatlan munkám adódik. Erre neveltek, ezt szoktam meg, és hálát adok Istennek a hitet fontosnak tartó felmenőimért.
H. S. – Milyen út vezetett gyermekkorodtól napjainkig?
B. A. – Az általános iskola befejezése után a 116. számú Ipari Szakmunkásképzőbe jártam. Gyakorlati helyem Mezőcsáton a Gépjavító Vállalatnál volt. Szakmám lakatos lett, és Miskolcra mentem dolgozni. Munka mellett beiratkoztam az 1 sz. szakközépiskolába, ahol 1972-ben érettségit szereztem. 1974-1976-ban katona voltam Jászberényben.



1978-ban elvettem feleségül Gondol Erzsébetet, aki szintén református családból származik. Hitünket együtt gyakoroljuk. Házasságunkból három fiúgyermek születetett, akiket nagy boldogságban és szülői odaadással nevelünk, iskoláztatunk.



Feleségem, hála Istennek, családcentrikus, és a fiúkat remekül nevelte, neveli, akikre mindketten nagyon büszkék vagyunk. Andris fiam informatikai mérnök, Robi kertész mérnök, Tamás most végzi a főiskolát (film, média). Nagyon boldog vagyok, hogy nagy családot tudtunk alapítani Erzsikével. Igazi hangulata van így a családi ünnepeknek. Mikor a rokonság is eljön 15-20-an vagyunk együtt, és így ünneplünk szeretetben.
Presbiter 1996-ban lettem a néhai gondnok, Veres Sándor javaslatára. 2000-ben elvállaltam a temetőgondnoki tisztséget, amit azóta sem bántam meg. Szívesen végzem ezt a szolgálatot. Szeretem, ha a gyászolóknak, illetve az elhunytak hozzátartozóinak nehéz helyzetükben segíthetek, hiszen ebben a megterhelt, sebzett állapotban különösen sok odafigyelést, támogatást igényelnek.
H. S. – Milyen feladatokat jelent a gyakorlatban a temetőgondnoki tisztség?
B. A. – Amikor haláleset történik református, vagy olyan családban, akik a református temetőben kívánják eltemetni elveszített hozzátartozójukat, a lelkipásztorok és a temetkezési vállalkozó mellett engem keresnek meg, és együtt választjuk ki a sírhelyet. De nem csak haláleset kapcsán van dolgom a temetővel. Az is feladatom, hogy a temető kaszálását rendszeresen szervezzem, és a temetőn az elszáradt virágokból, vagy koszorúkból keletkező szemét eltakarításának megoldásáról is gondoskodjam. A temetőbe járók figyelmét itt arra szeretném felhívni, hogy az ottani rendhez ők is nagymértékben hozzá tudnak járulni.
H. S. – Nem mindenki tudja, hogy temetkezési költségeket a gyülekezet felé miért kell fizetni. Meg tudnád ezt osztani olvasóinkkal?
B. A. – A költségek mértékét a református temetőre vonatkozóan minden év elején a gyülekezet presbitériuma állapítja meg. Tudjuk mindannyian, hogy egy családban a haláleset mindig fájdalommal, és sok költséggel jár. Ugyanakkor a temető fenntartása sok terhet ró a gyülekezetre, amit elő kell valamilyen módon teremteni. Erre szolgálnak a temetési költségek, amiket igyekszünk a presbitériumban olyan mértékűen megállapítani, ami még elhordozható terhet jelent a családok számára. Ezeket az összegeket nem nálam kell be fizetnie a hozzátartozóknak, hanem a Parókián a gyülekezet pénztárába, ahol a befizetésről számlát kapnak.
H. S. – Van-e valami kívánságod, vagy elképzelésed a jövőre vonatkozóan?
B. A. – Szeretném, ha belátható időn belül a temetőkertben egy XXI. századhoz illő ravatalozó épülne, bár tudom, ez nem csak rajtunk múlik.
Számomra az, hogy egyházunknál tisztségviselő lehetek, azért fontos, mert szeretetemet az Úr felé így azzal is meg tudom mutatni, hogy presbiteri és temetőgondnoki feladataimat tisztességgel végzem, nemcsak saját örömömre, hanem – remélem – mások megelégedésére is. Remélem Isten sokáig ad erőt ahhoz, hogy a rám bízott feladatokat elláthassam.
A református testvéreknek, és minden olvasónak áldott karácsonyi ünnepeket kívánok a magam és a családom nevében.



H. S. – A veled való beszélgetés során egy bibliai ige jutott eszembe: „Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége.” (Préd 12,13) Köszönöm a riportot és én is áldott karácsonyt és boldog új évet kívánok neked, és olvasóinknak.

Horváth Sándorné
presbiter

 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Egyházközség
· Több hír: kaf


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Egyházközség:

A mezőcsáti református templom belső felújítása 1999-2000.


Hír értékelése
Értékelés: 5
Szavazat: 1


Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz


Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Kapcsolódó rovatok

Egyházközség

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.


(C) 2006 | Mezőcsáti Református Egyházközség | Minden jog fenntartva. | Impresszum

Készítette: kaf

A PHP-Nuke terméktámogatás nélküli szabad szoftver, amelyre a GPL licensz érvényes.
Oldalkészítés: 0.04 másodperc