Üdvözöl a(z) Mezőcsáti Református Egyházközség

''Ha pedig a világosságban járunk, közösségünk van egymással és Jézus Krisztussal.'' (I. János 1:7)  

Rovatok
HÍREK

Keresés



Hírek véletlenszerûen

Egyházközség
[ Egyházközség ]

·Anyakönyvi híreink 2010.
·Anyakönyvi híreink 2009.
·Horváth Sándorné Fónagy Ágnes
·Anyakönyvi híreink 2008.
·Berecz András
·Dalostalálkozó
·Deák Sándor
·Anyakönyvi híreink 2007.
·Halász Károly

Ajánló


Info
PageRank ikon ingyen


2009. XI. évf. 29.: Megcsillanó fények
Dátum: 2009. június 16. kedd, 10:35 Közzétette: kaf

FÉNYSUGÁR

Tóth Mária
Isten alkotása

Virág illatú hajnali szél leng
bókoló rózsabimbók szirmain.
Könnyeit  hullatja a pirkadat,
csorduló cseppjei gyöngyöznek
zöld ruhájú  levelek alatt.

Álmosan nyújtózik a fény
az öreg föld párnáján megpihen.
Karcsú fűszállak karjában
himbálódzik kacér fényteste,
csillog vidáman, szelíden.

Arany fonalát szövi a nap
habkönnyű felhők között sétál.
Simogató, meleg kezét kitárja
átöleli a végtelent,
mosolyogva néz a világra.

Szívemben a boldogság dobban,
érzékeny lelkem élteti.
Elkápráztat Isten alkotása,
ezt a varázslatos csodát
érzésem, az Úrnak köszönheti.


Szabó Katalin
Csendbe zárva...

Oly halk és nyugodt
a lélek még semmit sem tudott
mikor Te már előre mindent:
felírtad egy pillanatra
s küldöd perceimbe -
Oly meghitt -
és titkod olyan igazi..
Lelkem lehull a porba
mert elsodorta
vaksi lényem egy világ
s most Érted kiált
csendembe szorult imám –


Molnár Papp Ilona
Örök igéd nyelvemen

Már újat írni nem tudok.
Szeretlek Jézusom.
Szomjas szám téged kiállt.
Szólítalak Pünkösd hajnalán.
Megköszönöm az elmúlt évet,
hogy kiálltál értem.

Küzdöttem ingoványon.
Volt, hogy a szakadék szélén álltam,
s fáztam…
Mélybe zuhant testem.
A fájdalom bilincse törte,
s rám zuhant az este.

Az éj vánkosára dülledt szemem,
s létedet kereste.
Kereste…
Zúgó tengeren eveztél,
a süllyedő hajódat csapkodta a szél.
Most én is süllyedek…
 
A vértől ázott két kezed,
s nem mutattad könnyedet.
Megcsókoltad a csupasz földet.
Megitattad, a leheleted melegével.
Örök igéd nyelvemen,
szeretlek Istenem.

Most engem is sodor az ár.
Rám szakadt a pusztulás.
Gyásznak gyolcsa homlokomon.
Hogyan tovább Drága Jézusom?
Vérző szárnyam kiterítve,
benned bízom, Te segíthetsz!

Örök fény vagy a végtelennek,
gyertyaláng az életemnek.
Szelíd a csend körülöttem,
az akácvirág bújik hozzám.
A hajnali fény átöleli a tájat.
A búzamező a Te kezedtől árad.


Tóth János
Petőfire emlékezem

Költészet. Cseng fülemben a szent szó,
Édes dallam ez lelkem legmélyére bújó,
Érzések kelnek nyitva szívem ablakát,
Képek teremnek, s látom a rónát és Tiszát.

Ballag a szép folyó, partján meghajolnak a fák,
Vizében az árnyékok sötét arcukat mossák,
A Nap az ég tetején megáll, a vízbe belebámul,
Lentről visszanéz magára, de arcizma se rándul.

Majd elindul, lágy sugarával a pusztát cirógatja,
Hol a gulyás a kútnál inge ujját hirtelen fölhajtja,
A mohás favedret, mely szinte halhatóan szárad,
A kútba lelöki, kihúzza, csinál így vagy százat.

Vályúnál marhák tolongnak, az ősi szürkefajta,
Bőg egy nagyot az egyik, majd a hűs vizet issza.
A csapzott puli a gulyás lábánál csúfolja a tájat,
Nyelve kilóg, liheg, az ebédre még várhat.

Költészet. Cseng fülemben a szent szó,
Ágyú dörög, kard csattog, trombitaszó,
Édes hazám tested rúgják durva lábak,
Fiaid vérük ontják a Szent Szabadságnak!

A róna csatatér lett s nem délibáb az a dombokon,
Magyar huszárok halnak ott ezen az alkonyon.
Tajtékos lovaik vérrel festett zöld pázsiton,
A halálba vágtatnak, s lesz a domb: szomorú sírhalom.

A Nap elbújik, száját a felhők között összeharapja,
S az ég peremén szivárgó vérét a szél maszatolja.
Fekete este lett, csillagok a tejúton letérdelve,
Fénykönnyeik szórják a tengernyi holttestre.

Mire kel a Nap s lesz fekete Világos,
Zászlók a földön, mind véres és sáros,
Árvák jajongnak, anya temeti drága fiait,
Most mély a gyász, csorbul a remény s a hit.

Költészet. Fülemben cseng a szent szó,
Házadon Néked is fekete zászló,
A természet s a szerelem is gyászol,
Halott, halott a költő, Petőfi Sándor.


Papp Csilla
Ios szigeti naplemente



Vass J. Zsóka
Hévízi tavirózsák



Vass J. Zsóka
Mária kápolna a Mátrában



Pócsi Sámuel
Fafaragások



 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: FÉNYSUGÁR
· Több hír: kaf


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
FÉNYSUGÁR:

Kálvin János bűnvalló imája


Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz


Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Kapcsolódó rovatok

FÉNYSUGÁR

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.


(C) 2006 | Mezőcsáti Református Egyházközség | Minden jog fenntartva. | Impresszum

Készítette: kaf

A PHP-Nuke terméktámogatás nélküli szabad szoftver, amelyre a GPL licensz érvényes.
Oldalkészítés: 0.05 másodperc