Üdvözöl a(z) Mezőcsáti Református Egyházközség

''Ha pedig a világosságban járunk, közösségünk van egymással és Jézus Krisztussal.'' (I. János 1:7)  

Rovatok
HÍREK

Keresés



Hírek véletlenszerûen

FÉNYSUGÁR
[ FÉNYSUGÁR ]

·Karácsonyi történet - A három fa legendája
·Magyar karácsony az égben
·Bemutatkozik segédlelkészünk, Victorné Szabolcsik Veronika
·Október 2-án segítõ kezet nyújtottunk
·A Kálvin évforduló mezőcsáti áldásairól
·Kálvin János élete (Noyon, 1509. július 10. - Genf, 1564. május 27.)
·Kálvin János bűnvalló imája
·A Rimaszombati Református Tudományos Gyűjtemény megnyitóján
·Idősek napja

Ajánló


Info
PageRank ikon ingyen


2009. XI. évf. 29.: A dackorszak
Dátum: 2009. június 16. kedd, 10:38 Közzétette: kaf

FÉNYSUGÁR Gyülekezetünk életének régi-új színfoltjában, a tavaly óta ismét működő „baba-mama”-körben igen értékes előadások hangzanak el hónapról-hónapra. Lapunk e számától kezdve ezekből is ízelítőt kívánunk nyújtani, ami kedvcsináló is lehet a kismamatársak számára, akik eddig még nem vettek részt rendezvényeinken. Alexáné Poncsák Gyöngyi lelkipásztor

A „baba-mama”-kör márciusi témája a dac és a hiszti volt. A témát felvezető tájékoztató szakirodalom megismerése után lehetőségünk nyílt kötetlen beszélgetésre, tapasztalataink megosztására egymással. Mivel ez a téma sok nevelési nehézséget hozott felszínre, ezért egy rövid kivonatot szeretnénk adni a témához kapcsolódó szakirodalomból.
Kiindulási pontok:
A dac és a hiszti a gyermek fejlődésének természetes velejárója, korszaka. A gyermek viselkedésének megváltozása fejődési törvényszerűségek alapján és következtében alakul. Minden gyermek átéli e korszak nehézségeit és vele együtt a szülők is. Hogy ez hogyan történik nagyon fontos a gyermek-szülő kapcsolat alakulása szempontjából, és itt dől el az is, hogy a gyermek személyisége harmonikusan vagy diszharmonikusan fejlődik tovább, valamint az is, hogy az ún. második dackorszak a kamaszkorban milyen irányt vesz.
Ezt a nagyon komplex és nagyon összetett problémát úgy érthetjük meg, ha a fejlődés törvényszerűségei mentén megismerjük a kiváltó okokat, a gyermek viselkedésének pszichológiai hátterét és a környezetből felé irányuló hatásokat, amelyek átlendítik, pozitív irányba befolyásolják, vagy tartósítják, elmélyítik, negatív irányba állítják.
Mivel minden gyermek egyedi, két egyforma gyermek nincs, így két egyforma eset sem létezik. A gyermeket nevelő felnőttek sem egyformák, a családok körülményei és nevelési attitűdjük sem egyforma, így csak hasonlóságokat találhatunk, kész recepttel nem szolgálhatunk senkinek.
Tökéletes nevelés sem létezik, és aki azt állítja, az áll tőle talán a legtávolabb.
Keresztyén szülőként és keresztyén nevelőként mi „növekedvén nevelődünk”, gyermekeink számára a legjobbat szeretnénk nyújtani, ezért a figyelmünket fontos ráirányítani néhány keresztyén pedagógiai elvre, módszerre, amely segítséget, útmutatást jelenthet bizonytalanságaink esetén ebben a témában is.
Ilyen neuralgikus pont a gyermek helyének kijelölése a családban:
Isten, házastárs, gyermek.
Ez a helyes sorrend, mert ez a legvédettebb hely a gyermeknek. Ha ez nem így működik, máris gondok támadnak a nevelésünkben.
Ha a gyermek van az első helyen, ha ő van a középpontban annak a gyermekek kényeztetése lesz a következménye. A korlátok nélküli nevelés, a túl engedékenység, amely nem közvetít értékeket a gyermek felé, nehézségeket, problémákat okoz a gyermek személyiségfejlődésében. A gyermeket elhanyagoló nevelésről is szólnunk kell, amely mint rejtett érzelmi elhanyagoltság tapasztalható leginkább a gyakorlatban. Látszólag a szülő mindent megtesz a gyermekéért, mégsem eredményes a nevelés.
Jó és hasznos tehát az önvizsgálat, mert gyakran észre sem vesszük, de mi vagyunk nevelési problémáink hátterében, és a megoldást is csak akkor találhatjuk meg, ha képesek vagyunk elismerni tévedéseinket, hibáinkat. A gyermek mindig, mint tükör világít rá erre, akár tetszik ez nekünk, akár nem.
Isten megáldja azokat a szülőket és nevelőket, akik betöltik Istentől kapott megbízásukat, akik a gyermekre úgy tekintenek, mint akiket Isten bízott rájuk és így nevelik őket.
A Szentlélek megerősít, hogy minél bölcsebben és felelősségteljesen tudjunk nevelni. A bibliai értelemben vett nevelés, melynek alapja a szeretet, nem gyenge, nem mindent elnéző érzés, hanem a gyermek megértésére törekszik. Rendelkezik empátiával és türelemmel, ugyanakkor a kellő határozottsággal. Együtt érző, de engedelmességet kíván. Szeretetteljes gondoskodással tanítjuk őket „arra az útra, amelyen járniuk kell”.
Mérei-Binet: Gyermeklélektan című munkája elénk tárja a gyermek fejlődésének törvényszerűségeit. E forrás alapján a kisgyermekkori fejlődés vázlatosan:
A járás és a beszéd elsajátítása minőségi változást eredményez. Fejlődik önállósága, egyre több gyakorlati készséget sajátít el az öltözködéssel, az étkezéssel, a tisztálkodással kapcsolatban.
Megtanulja szükségleteinek, kívánságainak, érzelmi állapotainak kifejezését, a szociális érintkezés módját.
Fejlődik gondolkodása, amely cselekvő- szemléletes-gyakorlati formájú. Tárgyi ismereteinek világa megnő, sok tárgyról, személyről van ismerete, ezek tulajdonságait viselkedésében, cselekvéseiben figyelembe veszi, egyre jobban tud tájékozódni a tárgyak és személyek között.
Fejlődik játéktevékenysége is, rengeteget tanul. A saját teste feletti uralmat és a szándékos mozgások finom vezérlését a gyakorló játékokban, a szerepjátékokban az emberek közötti viszonylatokat, a konstrukciós játékokban pedig, az anyaggal való bánásmódot.
Érzelmi, akarati élete is fejlődik, megtapasztalja a „saját” akarat élményét, ráeszmél saját énjére, megjelenik „éntudata”
Az énkép, az én-tudat kialakulása a gyermek lelki fejlődésének egyik legfontosabb folyamata. Az „én vagyok”, az „én csinálom” élményének átélése a gyermek további fejlődésének feltétele.
A fejlődés motorjai azok a feszültségi rendszerek, amelyek indítékai és motivációs hátterei az alkalmazkodás még be nem gyakorolt, de már megmutatkozó, érlelődő- de a még nem érett tulajdonságok feszültsége. A lehetőségei távol állnak a vágyaitól. Mozgása, tudása nem elegendő ahhoz, hogy valóban önállóan véghezvigye mindazt, amit kigondolt. Ezt a drámai feszültséget nevezi Wallon a FEJLŐDÉS KONFLIKTUSÁNAK.  A fejlődés révén mindennap újra kiéleződő konfliktushoz járul még a gyermek helyzetéből fakadó KÖTŐDÉSI FESZÜLTSÉG is. A harmonikus fejlődésnek feltétele a kiegyensúlyozott gyermek-anya viszony. A kiegyensúlyozott anya-gyermek kapcsolat BIZTONSÁGOT AD, s feltétele a későbbi társkapcsolatok dinamikájának
Valamennyi szükségletének kielégítése csecsemőkorban az anyától, függ, ezzel párhuzamosan szoros érzelmi kapcsolat alakul ki. Ezt kell a gyermeknek csökkentenie, elvezetnie, mozgásban, utánzással, játékaiban, gondolkodásában és mindenek előtt ÉRZELMI KAPCSOLATAIBAN.
Az énkép kialakulásában döntően fontosak a környezetből kapott visszajelzések, ill. az, hogy milyen elvárások vannak a gyermekkel szemben. Ha egy gyermek, mindig akkor kap visszajelzést, amikor valami jót csinál, ha gyakran hallja, hogy ő ügyes, akkor az a tudása alakul ki önmagáról, hogy bízhat magában, pozitív lesz az énképe.
Ezzel szemben, ha a gyermeknek mindig azt jelzik vissza, hogy valamit rosszul csinál, akkor az a tudása alakul ki önmagáról, hogy ő ügyetlen, nem sikerülnek a dolgai énképe negatív lesz.
A gyermek cselekvései érzelmileg vezéreltek. Fékezetlen emocionalitással viszonyul a világhoz, gyermekien lát, mindenre rácsodálkozik, egyedi egyszeri jelenségként, önmagában teljesnek él át minden dolgot.
Nem ismer sablont és konvenciót, lebilincseli a látvány- például- egy víztócsa, mert számára világ dolgai nem „magától értetődőek”, viselkedése keresetlen. Így alakul ki az az emocionális félreértés, amely dachoz, serdülőkorban lázadáshoz vezet.
A rejtett érzelmi elhanyagoltság eseteiben mindig arról van szó, hogy az anya szereti ugyan gyermekét, de valamiképpen rosszul szereti. Ez pedig oka és következménye annak, hogy a kapcsolatok az egész családban rossz irányba fejlődnek.
A gyerek két éves koráig megismeri saját testét, annak működését, kellőképpen birtokolja testrészeit, könnyedén mozog, kifejezi magát. Aztán felismeri helyét a családban, elkezdődik az én-élmény funkciógyakorlása. Úgy viselkedik, mintha függetlenedni akarna, mindent önállóan szeretne megtenni. Mindezt természetesen nem képes teljes mértékben végrehajtani, mert folyton akadályokba ütközik képességeinek tökéletlensége, vagy a környezet tiltásai miatt. Ez feszültséget idéz elő benne, amit valamilyen dacos, hisztis formában kíván feloldani, levezetni.
1-2 éves korában próbálkozik bizonyos cselekvéseket önállóan elvégezni, ekkor még elvárja, a felnőtt segítségét. Az önállósulási hajlam 3 éves kortól nyilvánul meg fokozottabban.  „Én magam”, „én akarom”, mondja, nő benne a vágy, hogy újból a felnőttek segítsége nélkül végezze el a cselekvéseket. Ettől önállóbb lesz, emelkedik önbizalma, öntudata, és tovább fokozódik önállósulási vágya. Vannak azonban olyan tevékenységek, amelyeket ebben a korban nem tud a felnőttek segítsége nélkül ügyesen és jól megoldani. A szülők nem engedhetik meg neki az önállósulást bizonyos területeken a károsodás veszélye nélkül. Ilyenkor a gyermek önállósulási törekvése és a felnőtt ellentétbe kerül. Mivel a gyermek ebben a korban fokozottan ingerlékeny, gyakran törnek ki konfliktusok a gyermek és a felnőtt között. Ezek a dac kitörések, a dacos magatartás.
DACOT VÁLTHATNAK KI:
- bizonyos változtatások,
- a gyermek kívánsága ellenére történő intézkedések,
- különféle sérelmek,
- ha a felnőttnek a gyermek kívánságai értelmetlen szeszélynek tűnhetnek, és nem teljesíti azokat.
MIBEN NYILVÁNUL MEG?
Toporzékol, sír, ordít, sikít, csapkod, földre veti magát. Sokszor, ha teljesítik kívánságát, akkor is provokatív marad, sértődötten elutasítja a szülőt. Az egyszerű dac átmehet tartós jellegű visszautasító magatartásba, makacsságba.
ALAPVETŐ OKA:
A gyermek önállóságának, kezdeményező hajlamának, szabadságának korlátozása, öntudatának sérelme.
A SZÜLŐ TEENDŐJE:
• Ne büntesse a dacos viselkedést! (Agresszió agressziót szül, ezt a mintát tanulja meg!)
• Segítse az önálló cselekvés végzésére törekvő gyermeket, juttassa sikerélményhez
• A dacos magatartás, múló jelenség! A helyesen nevelt gyermeknél kezelhető és megfelelő mederben tartható! A viselkedés adott környezetben, tanulás útján alakul ki.
A helyes viselkedés kialakításának „elvei”
• Itt és most (minden tettet akkor értékeljünk, amikor megtörténik).
• Pontos, és egyforma elvárások a két szülőtől.
• Pozitívumokra való odafigyelés! (Természetesnek tartják a jó viselkedést, de lecsapnak a helytelen viselkedésre. Sokan azzal növelik a gyermek zavaró viselkedését, hogy sokszor rászólnak. Általában az a viselkedés terjed, amit a szülő (pedagógus) a figyelmével kitüntet.) Tehát dicsérjük a gyermekeket!
• „Szerződéskötés” elve (mondjuk meg neki, beszéljük meg vele, mi az, amit elvárunk tőle, mi az, amin változtatni akarunk és hogyan).
Fegyelemre nevelés módszerei:
Megfelelő, elérhető célokat tűzzünk elé! Túl korán, túl sokat követelni nem szabad! Ne azt figyeljük, mit nem tud a gyermek, vegyük észre, dicsérjük meg, ha valamit jól csinált.
Ne legyünk túlzottan engedékenyek! Önállótlan, gyámoltalan lesz. Vegyünk részt a tevékenységében. Utánozz bennünket! Együtt csináljunk meg valamit, ne csak szóban igazítsuk el. Pl. „ne a kezeddel egyél!” helyett, vegyük kézbe a kanalat, „kanállal eszünk látod, a nagyok így esznek!”
Ismételjünk, ismételjünk, ismételjünk! Pozitív utasításokat adjunk, mutatással egybekötve. A kisgyerek agya nem tud minden szót feldolgozni, pl. „ne csapd be az ajtót!” helyette meg kell mutatni, „nézd, most pedig szép halkan becsukjuk az ajtót!” érezze, milyen mozdulatot várunk tőle. Emlékezete gyenge, nem várhatjuk el, hogy emlékezzen, mit helyes tennie.
Szenteljünk figyelmet neki. Érezze, hogy önálló kis emberként tiszteljük. Ne lehajoljunk hozzá, ne leüljünk hozzá, ez nem elég, hanem éljünk együtt vele.
Tiltani tudni kell! Ha elhangzik a szánkból, hogy „nem!”, akkor az, amit éppen csinál, az tilos.
TILOS MEGTENNI:
- ha bajt okozhat magának,
- ha másra nézve károsak tettei,
- ha a berendezésben kárt okoz.
Fegyelmi kérdésekben egyszerűen fogalmazzunk, és következetesen ragaszkodjunk hozzá.
Ha visszatekintünk az elmúlt évszázad ajánlott nevelési módszereire, azt láthatjuk, hogy egyik sem tökéletes. dr. Watson, dr. Freud, dr. Adler, dr. Rogers, dr. Spock, dr. Gordon tanításai talán ismerősek lehetnek. Nem feladatom és nincs is rá lehetőség, hogy az általuk vallott nézeteket, tanításokat elemezzük, akit érdekel, utánanézhet a szakirodalomban. Mindegyikőjük tanításában van pozitívum, amelyet érdemes megfontolnunk és szintézisbe hoznunk keresztyén nevelésünkkel, mert a legjobb útmutatást a zsidó-keresztyén etika bölcsességeiből meríthetjük, amely a Teremtőtől származik és Krisztus idejétől kezdve nemzedékről nemzedékre öröklődött tovább.
Tanulmányozásra ajánlom dr. James Dobson: Fegyelmezz, megéri című könyvét, amelyben választ kapunk a „Mit tegyünk, ha gyermekünk dacosan viselkedik?” kérdésre. Azt írja: Szeretettel és együttérzéssel kell fegyelmezni, ami nehézséget annak a szülőnek okoz, aki ezt a két szerepet egymásnak ellentmondásosnak tartják.
Ez a két dolog nem zárja ki egymást, mert a fegyelmezés nem korlátozódik az ellenszegülésre, a fegyelmezés nem azonos, nem egyenlő a büntetéssel. A fegyelmezés a nevelés szerves része, amely magában foglalja a tanítást. A gyermeket meg kell tanítanunk önfegyelemre és a felelősségteljes viselkedésre. A gyermekek az őszinte, szeretet légkörében fejlődnek a legjobban, amely ésszerű és következetes fegyelmezésre épül.
Dr. James Dobson neves keresztyén pszichológus véleménye alapján:
A gyermekek nem öröklik a jó viselkedést, azt tanulják, amire tanítják őket.
A gyermeknevelés öt tartópillére:
1. A szülők iránti tisztelet megtanítása;
2. A fegyelmezés után nyílik a legjobb alakalom a beszélgetésre;
3. Felügyelet állandó korholás nélkül;
4. Ne árasszuk el a gyermeket drága ajándékokkal;
5. Egyensúlyteremtés a fegyelmezés és a szeretet között.
A könyvben részletesen megismerhetjük az itt felsorolt pontok tartalmi vonatkozásait, teendőinket.
Tanulmányozásra javaslom továbbá a témában érdeklődőknek Gary Chapman és Ross Campbell: Gyerekekre hangolva című könyvét is, amely többek között a gyerekek öt szeretet-nyelvével ismertet meg bennünket:
1. testi érintés; 2. elismerő szavak; 3. minőségi idő; 4. ajándékozás; 5. szívességek.
Hogy melyik az elsődleges szeretet-nyelve, az csak majd 5 éves kora után válik világossá számunkra, ezért a kisgyermekek estében mind az 5 szeretet-nyelvet használnunk kell.
A könyv részletesen megismertet bennünket ezekkel a szeretetnyelvekkel, ne sajnáljuk időnket ezek tanulmányozására.
Az ajánlott szakirodalmak, könyvek Református Óvodánk és Bölcsődénk könyvtárában megtalálhatók és szívesen rendelkezésére bocsátjuk az érdeklődő szülőknek.
Isten áldja és óvja családjainkat.

Horváthné Hajdu Éva
óvodapedagógus

 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: FÉNYSUGÁR
· Több hír: kaf


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
FÉNYSUGÁR:

Kálvin János bűnvalló imája


Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz


Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Kapcsolódó rovatok

FÉNYSUGÁR

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.


(C) 2006 | Mezőcsáti Református Egyházközség | Minden jog fenntartva. | Impresszum

Készítette: kaf

A PHP-Nuke terméktámogatás nélküli szabad szoftver, amelyre a GPL licensz érvényes.
Oldalkészítés: 0.07 másodperc