Üdvözöl a(z) Mezőcsáti Református Egyházközség

''Ha pedig a világosságban járunk, közösségünk van egymással és Jézus Krisztussal.'' (I. János 1:7)  

Rovatok
HÍREK

Keresés



Hírek véletlenszerûen

FÉNYSUGÁR
[ FÉNYSUGÁR ]

·Karácsonyi történet - A három fa legendája
·Magyar karácsony az égben
·Bemutatkozik segédlelkészünk, Victorné Szabolcsik Veronika
·Október 2-án segítõ kezet nyújtottunk
·A Kálvin évforduló mezőcsáti áldásairól
·Kálvin János élete (Noyon, 1509. július 10. - Genf, 1564. május 27.)
·Kálvin János bűnvalló imája
·A Rimaszombati Református Tudományos Gyűjtemény megnyitóján
·Idősek napja

Ajánló


Info
PageRank ikon ingyen


2009. XI. évf. 30.: A Rimaszombati Református Tudományos Gyűjtemény megnyitóján
Dátum: 2010. március 14. vasárnap, 13:51 Közzétette: kaf

FÉNYSUGÁR Október 31-én megnyitotta kapuit a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Tudományos Gyűjteményének székháza és állandó egyháztörténeti kiállítása Rimaszombatban (Daxner u. 6.).

Az ünnepi alkalom Erdélyi Géza ny. püspök igeszolgálatával kezdődött, ünnepi beszédet mondott Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke, az egybegyűlteket köszöntötte Csomós József tiszáninneni püspök, az eseményt méltatta Koncsol László egyháztörténész, ny. főgondnok. A kiállítást B. Kovács István igazgató mutatta be. A megnyitót követő istentiszteleten dr. Bölcskei Gusztáv, a Zsinat lelkészi elnöke hirdette az Igét.
Nagy Ákos Róbert gömöri esperes kollégám meghívott erre az ünnepi alkalomra, hogy a Borsod-Gömöri Egyházmegyénket képviseljem. A meghívásnak örömmel tettem eleget. Az intézmény megnyitásával egy nagyon nagy Trianon óta meglévő hiány pótlására került sor. A gyűjteményben egy kiállítás is megtekinthető, a felvidéki gyülekezetek elmúlt 90 évét mutatja be. Rendkívül döbbenetes hatással volt rám annak a sok próbatételnek a bemutatása, amelyet a felvidéki magyarságunk szenvedett és szenved el mind a mai napig.
Nyugalmazott főgondnok úrtól a felvidéki reformátusság igen jeles képviselőjétől az istentisztelet után kértem el köszöntőjének kéziratát, aki volt szíves ezt bizalommal és barátsággal átadni. Így szeretném ezt közkinccsé tenni. Ezeket a nagyon nagy élettapasztalatot, bölcsességet és prófétai látást képviselő mondatokat.
Az ünnepséget követő héten 2009. november 5-én Hanván írtuk alá az elkövetkezendő évekre szóló Nemzetközi Együttműködési Megállapodásunkat, a Hanvai és a Mezőcsáti Református Egyházközségek között.

Gazda István
esperes


Kezdetben volt a hiány és az igény, majd a vágy, aztán a kimondott szó, a kétjelzős alany, hogy a Református Tudományos Gyűjtemények, tehát az Ige, hogy végül a gondolat az Igéből szellemmel átjárt anyagot teremtő Isten segítségével látható, tapintható és mérhető valósággá váljék. A gondolat falai közt ülünk, állunk, nézelődünk, és örvendezünk annak, ami a teremtő Szóból lett és létezik.
Szlovákiai magyar reformátusságunk folyamatosan fogy, fogyogat, de szellemiekben és feltételrendszerében reformkorát éli. Építkezik. Intézményeink az 1989-es fordulat óta lassan bár, de szaporodnak, s megkésve ugyan, de szolgálják önismeretünket, magunkról aló tudásunkat, és erősítik lelkünket a több irányból fújó hatalmas ellenszélben megmaradásunk kicövekelt nemzeti, nyelvi, kulturális, hitvallási csapásirányain.
Kérdés: ha nincs Trianon, majd Párizs, a két világháború, a fasizmus és kommunizmus, a vagyon- és jogfosztás, az egyházüldözés, a lakosságcsere főképp a felvidéki magyar reformátusság rovására, ma hol tartanánk? Hol tartana többek között Egyházunk, amelynek ismét, sokadszor az origóból kell egy élhető szintre visszakapaszkodnia. Az Úr kemény próbáknak vetett alá bennünket, de élünk. Mozgalmakat és intézményeket teremtünk, újraalakítjuk ősi anyaegyházainkat, misszionálunk, családaink és iskoláink építik a magyar református jövőt, könyveinkkel, íróinkkal és társadalomkutatóinkkal, oktatóinkkal és lelkészeinkkel újszülött múzeumunk és levéltárunk is mutatni fogja nekünk múltunkat.
A kérdés, amit ismételten föl kell tennünk magunknak: kik és mik vagyunk? „Mik vagyunk?” – Igaz, persze, hogy testünk „pur és chomuu” lészen, de a lélek, amelyet a Teremtő lehel belénk, ebben a régióban sajátos magyar református tartalommal teljesedik ki. Honnan és hogyan értünk idáig? Kiknek köszönhetjük, hogy ezek és ilyenek vagyunk? Mit tettek jól, hogy itt legyünk, és mit rontottak el, hogy ilyen tépettek és riadtak lettünk? Miben kell, és miben nem szabad utánoznunk őket? – Az ismeret és a tanulság reményeink szerint idővel ezek között a falak között, tárlókba, polcokra, dobozokba, depozitóriumokba sűrítve, kutatókra és látogatókra várva várja majd a kérdezőket.
Az egyház története szerves része az egyetemes történelemnek. A magyar református egyházé a magyar históriának. Akik most itt vagyunk, tudjuk, hogy a keresztyén magyar államot megalapított István király óta az Isten-eszmét valló egyház nélkül nincs Magyarország, hogy olykor maga az egyház volt az ország, s hogy szakadékba csúszik a nemzet, ha az egyházzal szembefordul, vagy pusztán elfordul tőle. Birodalmak mállottak szét nemzedékem szeme láttára és bőrére, hisz mindig a bőrünkre megy a játék, mert létük perceiből kiiktatták Istent és Egyházát. Hiába fegyverkeztek, hiába tudták volna atomjaira bontani zöld bolygónkat, a test és az anyag nyers hatalma képtelen volt megtartani őket – pártjaikat és vezéreiket – a hatalomban. Feltámadásukhoz ezek a nemzetek Istent és Egyházát hívják segítségül. Olyan tapasztalat ez, amely segít bennünket ráébreszteni, hogy Egyházunknak és intézményeinek általános nemzeti és emberi küldetése is van. Isten nélkül nem ember az ember, távlatosan nem magyar a magyar. „Hiszed, hogy volna olyan-amilyen magyarság, ha nincs – Kálvin?” – kérdezte a félig katolikus, félig református, magát a latin liturgia mondataival eltemettető Illyés Gyula „A reformáció genfi emlékműve előtt” fogant versében. Nyilván nem lett volna.
Vár ránk a gyarapítás feladata. Kiváló testvérünknek, B. Kovács Istvánnak, aki muzeológus, nem tanácsokat, hanem tárgyakat, könyveket, terítőket, kelyheket, harangokat, festményeket, rajzokat, fényképeket, egyházi sajtót, jegyzőkönyveket és más megőrzendő kutatandó és közkinccsé teendő kéziratokat kell szállítanunk. Rengeteg a pótolandó anyag és munka, és köszönet illet mindenkit, aki ezt a történelmi küldetéssel felruházott intézményünket, a Református Tudományos Gyűjteményeket és Székházát gondos, fáradságot, áldozatos munkával létrehozta. Akik által Isten segítségével az álomból és a kimondott szóból mérhető, tapintható, használható valóság lett. Áldja meg őket a Teremtő és Megtartó Isten.

Koncsol László
tb.főgondnok

 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: FÉNYSUGÁR
· Több hír: kaf


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
FÉNYSUGÁR:

Kálvin János bűnvalló imája


Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz


Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Kapcsolódó rovatok

FÉNYSUGÁR

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.


(C) 2006 | Mezőcsáti Református Egyházközség | Minden jog fenntartva. | Impresszum

Készítette: kaf

A PHP-Nuke terméktámogatás nélküli szabad szoftver, amelyre a GPL licensz érvényes.
Oldalkészítés: 0.04 másodperc