Üdvözöl a(z) Mezőcsáti Református Egyházközség

''Ha pedig a világosságban járunk, közösségünk van egymással és Jézus Krisztussal.'' (I. János 1:7)  

Rovatok
HÍREK

Keresés



Hírek véletlenszerûen

FÉNYSUGÁR
[ FÉNYSUGÁR ]

·Karácsonyi történet - A három fa legendája
·Magyar karácsony az égben
·Bemutatkozik segédlelkészünk, Victorné Szabolcsik Veronika
·Október 2-án segítõ kezet nyújtottunk
·A Kálvin évforduló mezőcsáti áldásairól
·Kálvin János élete (Noyon, 1509. július 10. - Genf, 1564. május 27.)
·Kálvin János bűnvalló imája
·A Rimaszombati Református Tudományos Gyűjtemény megnyitóján
·Idősek napja

Ajánló


Info
PageRank ikon ingyen


2009. XI. évf. 30.: Kálvin János élete (Noyon, 1509. július 10. - Genf, 1564. május 27.)
Dátum: 2010. március 14. vasárnap, 12:59 Közzétette: kaf

FÉNYSUGÁR A 2009-es esztendőben ünnepeltük a nagy reformátor, Kálvin János születésének 500. évfordulóját. Egyházunk Zsinata ennek kapcsán a halála 450. évfordulójáig, vagyis a 2014-ig terjedő időszakot Kálvin Évekké nyilvánította. Számos helyen az országban megemlékeznek ebben az időszakban arról a példaértékű munkásságról, amelyet Kálvin végzett Isten szolgálatában.

Gyülekezetünkben október 25-én telt meg a templom az emlékező és hálaadó gyülekezettel. Itt ismerkedhettünk meg Kálvin értékekben gazdag, példaértékű életével.
Jean Cauvin (latinul: Iohannes Calvinus, magyarul: Kálvin János) 1509. július 10-én született a franciaországi Noyon városkában. Édesapja a helybeli katolikus püspökség gazdasági ügyintézőjeként, jószágtartójaként dolgozott, így rajta keresztül gyermekként beleláthatott a korabeli katolikus egyház fogyatkozásaiba. A családban öt gyermek nevelkedett. Édesanyját korán elveszítette. Egy közelgő pestisjárvány hírére a család úgy döntött, hogy a jó eszű Jánosnak tanulnia kell, s a betegségtől való féltése is közrejátszott abban, hogy 14 éves korában néhány noyoni társával Párizsba megy tanulni. Itt a De la Marche kollégium falain belül tanul, ahol a latin nyelvre Cordier tanítja. Kálvin igen tehetséges tanuló volt. Tanulási módszere az volt, hogy a tananyagot megtanulta másnapra, és korán reggel felkelve, mielőtt a tanítás újra kezdetét vette volna, átismételte azt. Így az ismeretek mélyebben vésődtek emlékezetébe. Példaértékű, hogy nem feledkezett meg a későbbiekben sem tanárjáról, akinek oly sokat köszönhetett. Egy helyen így ír neki: „Isten különös adománya volt, hogy találkozhattam önnel tanulmányaim kezdetén. Őszintén elismerem, hogy minden későbbi sikerem és előrehaladásom önnek köszönhetem.” Jó barátság alakult ki diák és tanárja között.
Azt is tudjuk róla, hogy nem csak a szellemét művelte e „középiskolás évek alatt”, hanem testével is törődött; a diszkoszvetés sportágában edzette magát. Ebben az időszakban egyik rokonától hall az Európában egyre terjedő reformációs eszmékről, ám ő ekkor még mereven elzárkózik ezek elől. Tudnunk kell, hogy katolikus egyházi ösztöndíjat is kapott tanulmányai alatt.
Tanulmányainak újabb állomását jelentették a Montaigu kollégium nehéz évei, ahol a hangsúly az oktatás mellett azon volt, hogy a jövő estleges szerzeteseit alázatra és engedelmességre neveljék. Ebben az intézetben nem volt ritka a korbácsolás. A kollégium konyhája is igen silány volt. Gyakran romlott ételt adtak a diákok elé. Feltételezhetően itt szerezte meg Kálvin azt a súlyos gyomorbaját, melynek következtében egy életen át csak napjában egyszer evett, és az étkezés soha nem jelentett számára többet szükséges rossznál.  Ennek is köszönhető, hogy igen vézna testalkattal, ám rendkívüli akaraterővel bírt. A rossz iskolaélményeinek következtében, amikor Genf reformátoraként a genfi iskolaügyet felkarolja, kikötése lesz, hogy a diákok számára megfelelően fényes tantermek, és megfelelő minőségű élelem álljon rendelkezésre.
19 évesen szerzi meg tanári képesítését jelessel. Ez az akkori egyetemi viszonyok között a főiskolai szintet jelentette, s egyenes folytatása lett volna a teológiai egyetemi végzettség megszerzése, ám a papi tanulmányokat nem folytatja, mert apja időközben összeveszett a püspökkel, akinél jószágigazgató volt. Arra kéri fiát, hogy szakítva az egyházzal, inkább jogi tanulmányokat folytasson. Ő engedelmes gyermek volt. Természetesen a kor képzési rendszerének megfelelően minden egyetemi képzéshez társultak teológiai tanulmányok, így a jogászokéhoz is, ám Kálvin azon kevés reformátorok egyike, akik nem rendelkeztek lelkészi képesítéssel. Isten a jogi tanulmányok által készítette elő Kálvint későbbi szolgálatára, amikor jogászhoz méltóan védelmezi az evangélium alapján megreformált tiszta hitet a katolikus támadásokkal szemben.
Orleansban folytatja e jogi tanulmányait. Itt Melchior Wolmar, a görög nyelv professzora a teológia felé is terelgeti, s a Biblia eredeti nyelven való olvasására biztatja, hogy meglássa a későbbi eltorzult igemagyarázatok ferdeségeit. A fiatal Kálvin már ekkor megírja első igemagyarázatát. 25 évesen a jog doktora címet szerez.
Élete ismét Párizsba vezet. Az egyetemen bibliakörbe jár, ahol a fiatalok és a professzorok nyitottak a reformáció eszméi felé is. Itt történik meg életében az a nagy fordulat, a megtérés, amelyről később rá jellemző zárkózottsággal, nagyon szűkszavúan, egyik írásában így vall: „Isten egy hirtelen megtérés által leigázta, és engedelmességre kényszerítette szívemet.”
Párizsi évei azzal értek véget, hogy Cop Miklóst, egyik barátját választották meg az egyetem rektorává. Kálvin segítségére volt a székfoglaló beszéde megírásában. E beszéd reformátori gondolatokat is tartalmazott. A katolikus egyház azonnal elfogatta a rektort, és segítőjét, Kálvint is keresik. Menekülnie kell. Egy ruháskosárban, pokrócból készített kötélen eresztik le szobája ablakából társai, majd álruhában menekül.
Egyik barátja, Du Tillet hívja magához Angoulembe. Ez a férfi katolikus papként szolgálta Istent, ugyanakkor rokonszenvezett a reformáció eszméivel is. Két évet tölt el nála Kálvin, és mivel barátjának a kor viszonyaihoz képest igen gazdag könyvtára volt, teológiai művekkel képzi magát, a Bibliát tanulmányozza, és előkészíti az Institutio vázát. Ekkor mond le az eddigi élvezett egyházi javadalmáról. A francia király nővérét, Navarrai Margitot is meglátogatja, aki a reformáció védelmezője, pártolója volt.
1534-ben Franciaországban kitör a plakátharc. A római egyház romlottságát és a pápák bűneit harsogó plakátok lepték el Párizs és más városok utcáit. A francia király, I. Ferenc, félve a katolikus egyház támogatásának elveszítésétől, a reformáció híveit, a francia hugenottákat erőteljesen üldözni kezdi (kínzások, máglyák). Kálvinnak ismét menekülnie kell. Útja során kirabolják, így szinte nincstelen menekültként érkezik Bázelbe, ahol sürgősen nekilát a már korábban tervezett könyve megírásának. Királyának e művel akarta bizonyítani, hogy a reformáció követői nem megrontói az országnak, hanem Krisztus hű és igaz követői, és a haza becsületes polgárai. Zürichi barátja, Bullinger Henrik nem sok értelmét látta a király győzködésének, és valószínűleg Ferenc tényleg nem is olvasta el élete során a neki címzett művet, de a könyv mégis kiadásra került, és Európa szerte „bestseller” lett. Kálvin 27 évesen európai ismertségre tett szert könyve által. E könyv latin címe: Institutio Religionis Christianae, azaz A Keresztyén vallás rendszere. Legtöbbször csak Institúcióként emlegetjük. Legfontosabb szakaszának az eleve elrendelésről, latinul a predestinatio-ról szóló részét emlegetik, melynek alapjai Augustinus egyházatyára vezethetőek vissza. A predestináció lényege, hogy Isten mindenkiről eleve rendelkezett, hogy üdvözülni fog, vagy elkárhozik. Ez adódik Isten mindenhatóságából, hiszen ha Ő mindent tud, ezt is tudnia kell, de még inkább az Ő kegyelméből, mely által kihívja övéit a bűn világából. Kiválasztottságunkat éppen ezért meg kell becsülnünk, és hálaadással meg kell köszönnünk neki.
Genf városa erre az időre már a reformációhoz csatlakozott, de csak színből tette ezt, hogy elszakadjon a Savoyai katolikus hercegségtől. Szövetséget kötöttek Bernnel és Freiburggal, amik már a reformáció városai voltak, és ők segítették, hogy függetlenné váljanak politikailag és egyházilag is Savoyáól. A város e szabadságot szabadosságra használta. Részegség, dorbézolás, szerencsejáték, erkölcstelenség jellemezte polgárai életét.
Kálvin ezen a Genfen akart keresztülutazni, hogy elintézzen egy családi örökösödési ügyet. Egy éjszakára tervezte, hogy megszáll a városban, és rögtön tovább akart utazni. Farell Vilmos, Genf reformátor prédikátora megtudva, hogy a városban van Kálvin, kéri, maradjon prédikátornak, legyen segítségére a reformáció munkálásának. Kálvin fiatalnak tartja magát, és a feladatot a maga számára túl nagynak. Ő még tanulni akar, és nem szeretne maradni, húzódozik a feladattól. Ekkor Farell dörgő hangon szól hozzá: „Isten átka legyen a te nyugalmadon, és írószobád csendességén, ha ilyen nagy szükségben vonakodsz segítségemre lenni!” – Kálvin Isten szavaként értelmezi, amit Farell mond, és kész engedni. „Mintha Isten karaja nyúlt volna le a mennyből, hogy visszatartson.” - vallja később. Így lett Kálvinból Genf prédikátora.
Kálvin a város életének rendbetételével kezdi működését. Megírja a cikkelyeket (Articles) a városi tanács számára, hogy ezzel segítsen:
1. Mindenki tegyen esküt nyilvánosan a templomban Krisztus és az Egyház mellett. Aki ezt nem vállalja, annak nem szolgáltatja ki az úrvacsorát. (Akkoriban a szavaknak több súlya volt, mint manapság.)
2. Minden ember köteles templomba járni, gyermekek káté órára, hogy megtanulja mindenki az igaz hit alapjait.
3. A dorbézolást tiltsa be a város, állítsanak fel csendőrséget, amely vigyáz a rendre. Isten ugyanis a rend pártján áll, nem a rendetlenségén.
4. Aki makacsul vétkes, és nem enged az intő szónak, azt kössék a város főterén lévő szégyenfához.
Kálvin sokat imádkozik a cikkelyek elfogadtatásáért. A tanács figyelmezteti, hogy meg fogják gyűlölni, de ő Isten akaratát keresi és nem az emberekét. A cikkelyeket elfogadják, ám vannak, akik nem hajlandóak az eskütételre, és irritálja őket, hogy egy „jöttment” akar a város mindennapi életébe beleszólni. Végül a puskaporos hordó akkor robbant, amikor a város egy gazdag és előkelő polgára került a szégyenfára. Ő papuralommal vádolja meg Farellt és Kálvint. A városi tanácsot leváltják, és az új testületben a Kálvin-ellenes erők kerülnek túlsúlyba. Rendeletet hoznak, mely szerint az úrvacsorát ostyával kell kiosztani kenyér helyett. Ez az egyház ügyeibe, Isten népe életébe a világ részéről való durva beavatkozás volt, s ezért Kálvin nem hajlandó a parancsnak alávetni magát. Sőt! Húsvét ünnepén nem hajlandó az úrvacsorai jegyeket kiosztani azok számára, akik nyilvánvaló és megbánást nem mutató bűnösök, hiszen ezek nem becsülik meg az Úr értük való kereszthalálát. Ekkor a városi tanács száműzi Genfből, s Kálvin Bázelbe távozik.
Bázelben levelet kap Bucer Mártontól, aki arra kéri, hogy vállalja el a strasbourgi menekült franciák lelkigondozását. Kálvin ismét vonakodik, de Bucer a bibliai Jónás próféta példájával megszégyeníti: ő sem akar Isten feladatra elküldő szavának engedelmeskedni. Végül Kálvin útra kel. Strasbourgban valóban egyedül Isten dicsőségére él. Fizetést alig kap. Küzd a reformáció egyik szélsőséges irányzata, az anabaptizmus ellen, és sokakat vissza is térít. Az egyik megtért vezetőjük özvegyét, Idelette de Bure-t veszi feleségül. Kisfiuk két hetesen meghal, és nemsokára felesége is.
Ebben az időben újra kiadja bővített formában az Institúciót, és most már nem csak latinul, hanem francia nyelven is. Genfi kátéját újra írja, igét hirdet, és a református liturgiát megalapozó istentiszteleti rendtartást szerkeszt, ahol az ének is fontossá válik. Zsoltáraink közül, melyek többsége Genfhez köthető, s genfi zsoltárokként emlegetjük őket, néhány strasbourgi dallammal rendelkezik, mivel itt ismerkedik meg az istentiszteleti éneklés hasznával. Kálvin egész Európára kiterjedő levelezést folytat, sok uralkodóval áll kapcsolatban.
Egy nap a genfiek küldöttsége jelenik meg nála, ahol időközben rájöttek, mégis csak jó volt az, amit elüldözött prédikátoruk képviselt, s aminek érvényt akart szerezni. Visszahívják a városba.
Visszatérve kidolgozza az Egyházi rendtartást, melyben az egyház igehirdetés melletti, és ahhoz kötődő fő feladatait részletezi:
Ezek közül az első az iskolaügy, mely magában foglalja a magas színvonalú tudomány mellett a hit tiszta tanítását is. A gyermekek számára kátét készít, hogy a hit alapjait elsajátíthassák, az iskolába minden gyermeknek kötelező volt járni, ami abban a korban igen nagy újításnak számított. A genfi Akadémián számos külföldi diák is igyekezett a tudományok elsajátítására.
A második ilyen fő terület az egyházkormányzás, amelyet Kálvin szerint el kell választani a városi tanácstól, ezért felállítja a 12 presbiterből és a város prédikátoraiból álló konzisztóriumot, a mai presbitériumaink mintáját.
A harmadik fontos terület a diakónia, vagyis a szeretetszolgálat. Ehhez kapcsolódva gondoskodnak a város szegényeiről, elesettjeiről, özvegyeiről.
Végezetül az egyházfegyelem mely ahhoz szükséges, hogy minden ékesen és szép rendben történjék az Eklézsia életében, ezzel is Isten nevére hozva dicsőséget.
Erőfeszítéseinek és Isten megsegítő kegyelmének köszönhetően sikerül a város életének megtisztítása, bár továbbra is van ellenzék, akiknek nem tetszik, amit Kálvin elért. Ők előszeretettel Kainnak csúfolják.
Kálvin genfi éveire a szentháromság-tagadó Servet Mihály kivégzése – aki egyébként a kis vérkör felfedezője is volt – rányomta a bélyegét. Ennek hatására sokan szeretik Kálvint diktátorként beállítani. Sütő András egyik drámájában, melynek címe: Csillag a máglyán, Kálvin személyét használta fel arra, hogy a kommunista diktátor Ceauşescu felett ítéletet mondjon. Azonban e sajnálatos események hátterét ismerve Kálvin egyáltalán nem kárhoztatható oly módon, mint ahogyan azok teszik, akik nem kedvelik személyét, és a reformátusságot. Erről azért kell szót ejteni, mert lexikonok egész sorában a Kálvin János címszó alatt olvasható: „Nevéhez fűződik Servet megégetése”. Servet Mihály a kor viszonyait tekintve tanai miatt nemzetközi körözés alatt állt. Amikor Genfbe érkezett, és ez a városvezetés tudomására jutott, kötelességük volt elfogatni, és ítélkezni felette, ha nem akartak nemzetközi diplomáciai bonyodalmat. Már csak azért sem kárhoztatható reformátorunk, mert nem Kálvin ítélte el Servetet, hanem Genf városi tanácsa, bár kétségtelenül Kálvin is helyeselte a megbüntetését. Továbbá Kálvinnak beleszólási joga sem lehetett az ítéletbe, hiszen a Genfben élők a polgárjog három szintjét bírhatták, s csak a legfelső szinten szólhattak bele politikai ügyekbe. Kálvin még halálakor is csak a második szinten állt, mivel nem genfi születésű, hanem bevándorló volt. Végül amikor megtudta, hogy máglyahalálra ítélték Servetet, Kálvin azt kérte, módosítsák az ítéletet fővesztésre, mert az sokkal kevesebb szenvedéssel jár, ám ebben sem hallgattak rá. Az eset végül mégis az ő személyére vetett árnyékot.
Ezt követően nyugalmas évek következtek, amikor Kálvin tanainak hatására Genf városa virágzásnak indult. Ennek alapja Kálvin munka-etikája volt, mely szerint minden ember a saját feladatát, munkáját úgy végezze el, olyan odaszánással, olyan magas színvonalon, hogy azzal Isten nevére dicsőség térjen.
Végigmagyarázza a Szentírást. Igehirdetéseinek alapigéit úgy választja, hogy elkezdett egy bibliai könyvet, s annak szakaszait napról napra sorba magyarázta. Igehirdetéseit gyorsírással jegyzetelik és terjesztik. Számos bibliai könyvhöz írt magyarázata a mai napig fennmaradt, s ma is hasznos azok olvasása.
Életének vége 1564-ben érkezett el, amikor tüdőbetegséget kapott. Halála előtt magához hívatta prédikátortársait és a városi tanács tagjait, és elbúcsúzott tőlük. Végakaratának megfelelően jeltelen sírba temették el. Nem akarta, hogy sírja esetleg zarándokhellyé váljon, hiszen egész életében vezérelve az volt, hogy egyedül Istené a dicsőség. Latinul is elhíresült e mondata: Soli Deo Gloria!
 
Alexa Gábor
lelkipásztor

 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: FÉNYSUGÁR
· Több hír: kaf


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
FÉNYSUGÁR:

Kálvin János bűnvalló imája


Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz


Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Kapcsolódó rovatok

FÉNYSUGÁR

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.


(C) 2006 | Mezőcsáti Református Egyházközség | Minden jog fenntartva. | Impresszum

Készítette: kaf

A PHP-Nuke terméktámogatás nélküli szabad szoftver, amelyre a GPL licensz érvényes.
Oldalkészítés: 0.06 másodperc