Üdvözöl a(z) Mezőcsáti Református Egyházközség

''Ha pedig a világosságban járunk, közösségünk van egymással és Jézus Krisztussal.'' (I. János 1:7)  

Rovatok
HÍREK

Keresés



Hírek véletlenszerûen

Mezőcsát város
[ Mezőcsát város ]

·Mezõcsát város lap.hu oldala
·OKTV dolgozat (készítette: Boros Gábor)

Ajánló


Info
PageRank ikon ingyen


2009. XI. évf. 30.: Október 2-án segítõ kezet nyújtottunk
Dátum: 2010. március 14. vasárnap, 13:17 Közzétette: kaf

FÉNYSUGÁR Még 2009 februárjában kért meg Gere Gábor varbói lelkészkollégám, hogy ebben az esztendőben, az őszi idő táján legyek majd segítségére a korábban ökumenikus hátterű, országos diakóniai rendezvény, a Szeretethíd program dél-borsodi megszervezésében.

Amikor hallottam a program célját, mely a keresztyén emberek segítő kéznyújtása a tágabb környezetük felé, azt igen hasznosnak, és fontosnak találtam. Ennek is köszönhető, hogy bár ő nem keresett, az ősz elején felhívtam Gábort: Lesz-e valami a tervekből? Ő szomorúan közölte, hogy sajnos a program szervezése nem zökkenőmentes, de ha meg tudom mozdítani legalább saját gyülekezeteim tagjait, annak nagyon örülne. Így kezdtem el a program szervezését, melyről utólag kiderült, nagy sikert aratott, mert Isten megáldotta sokunk közös fáradozását.
A szeptember eleji presbiteri gyűlésen ismertettem a program céljait, és kértem a presbiter testvéreket, gondolkozzanak ők maguk is azon, hogy mivel segíthetnénk a legtöbbet városunk lakóinak, miben mutathatnánk meg, hogy keresztyén hitünkből fakadóan lehet önkéntes munkát vállalni a közösségeink javára, s hogy lehet a jó cselekedetek gyümölcseit teremni Isten dicsőségére, anélkül, hogy azért bármi fizetséget kapnánk. Szóba került ökológiai, környezetvédelemhez kapcsolódó szemétgyűjtési akció; parkrendezés; idős, egyedül álló emberek meglátogatása, vagy megsegítése kisebb ház körüli munkákkal; azonban azt éreztük, ezekkel a megmozdulásokkal sajnos csak kevés embert érnénk el, bár kétségtelenül hasznos és szükséges lenne mindezek elvégzése. Mi olyan feladatot szerettünk volna, mellyel a lehető legtöbb emberen segíthetünk.
A következő presbiteri gyűlésre Isten elénk tárta ezeket a feladatokat. Hogy miként történt ez?
A református óvodában a szabadtéri játékok alatt eddig homok volt ütéscsillapítóként, ám az óvoda vezetése ezt szerette volna a ma már sokkal korszerűbbnek számító gumitéglára cserélni. Oláh Sándorné testvérünk, kinek gyermekei az óvodába járnak, elmondta Németh Sándorné vezető-óvónőnek, hogy férje révén ő tud egy olyan cégről, mely tőlük a használt gumiabroncsokat el szokta szállítani, s belőle ilyen gumitéglát gyártanak. Felvetődött az ötlet, hogy a céget meg lehetne keresni, s talán még kedvezményt is kaphatnánk, ha gumiabroncsot gyűjtenénk számukra. Kézenfekvőnek tűnt a Szeretethíd programmal ezt összekapcsolni, hiszen úgyis sokakon akartunk segíteni. Miért ne segíthetnénk azzal, hogy a városban megszervezzük a használt, lefutott autógumik összegyűjtését, ami veszélyes hulladéknak számít? Sok ember portáján található ilyen szemét, hiszen csak hivatalos gyűjtőhelyeken, és fizetség ellenében szabadulhatnak meg azoktól. Talán örülne a város lakossága, ha segítünk e problémájukat megoldani, és lehet, hogy még az óvoda is jól jár. Ezzel védjük környezetünket, és az óvodánkba járó gyermekek szülei is örülhetnek, mert gumitégla fogja védeni csemetéiket.
Óvodavezetőnk így hívott fel ezzel az ötlettel. Ezt tolmácsolhattam a presbitérium felé, a következő gyűlés alkalmával, ahol a feladatot mindenki azonnal magáénak érezte. Gazda István esperes úr a város önkormányzatának testületi ülésén beszámolt egyházközségünk szeretetszolgálati akciójáról, mely a város javát is szolgálja. Az önkormányzati hirdetőautó végigjárta a város utcáit, tájékoztató levelet hordtak a postások, hogy mindenki értesülhessen: október 2-án pénteken a csáti reformátusok is csatlakoztak a Szeretethíd – önkéntes nap programhoz.
Közben a Református Szeretetszolgálat irodájától sikerült plakátokat, és egy molinót is beszereznem, mely végül Berecz András temetőgondnokunk tehergépkocsiját díszítette.
Péntek reggel izgatottan gyülekezett önkénteseink csapata a parókia előtt. Poros József főgondnokunk, Deák Sándor iskolagondnokunk, Berecz András temetőgondnokunk, Gazda István esperes úr, és Magyari Tamásné asszonytestvérünk az öt szállítójárművel, megfelelő létszámú segítséggel az oldalukon elindultak a város öt részletét bejárni, s az utcák széléről a gumikat a gyűjtőpontra, Oláh Sándor udvarára szállítani. Bizonnyal akadt olyan utca, ahová sajnos nem jutottunk el, bár nagyon igyekeztünk. Reméljük, senkinek nem okoztunk ezzel nehézséget. A jó szándék vezérelt bennünket.
Az akcióval úgy terveztük, hogy 12 órára végzünk, ám mint kiderült, olyan sok autógumi volt a városban, hogy csak kora délután hagyhattuk abba a munkát. Közben többen hírét vették tevékenységünknek, és voltak, akik maguk is bekapcsolódtak az autógumik szállításába, aminek külön örültünk, hiszen önkéntes napról volt szó.
A délelőtti program után rövid ebédszünet következett, majd fél háromtól újabb tagokkal kiegészült csapatunk a református temető rendezgetéséhez fogott. E munkába bekapcsolódtak iskolánk diákjai is. A ravatalozó előtti öreg hársfás emlékparkot takarítottuk, az elburjánzott tuják gallyait metszettük, és egyházunkhoz, városunkhoz kötődő jelesebb sírokat tettünk rendbe, köztük a Márk család sírhelyét a kriptadombon, mellette a talán legöregebb Csáti Szabó féle sírt, a temető leghátsó és országosan védett sírját, ahol Kováts Mihály az első magyar nyelvű kémiakönyv írója nyugszik, és az egykor Mezőcsáton szolgáló református lelkészek sírjait. Közülük Végh György sírjának rozsdás kerítését is lefestettük. Tettük ezt azért, hogy az október végi, november eleji időben, amikor sokan felkeresik szeretteik sírját, temetőnkben egy, még az eddigiektől is rendezettebb környezetet találjanak.
Aki részt vett az önkéntes nap programjában, mindenki pozitív élményről számolt be. Megéreztük, hogy jó dolog jót tenni a másik emberrel, jó dolog az önzetlenség. A gumiakcióban az volt a csodálatos, hogy mi akartunk segíteni a szeméttől megszabadulni, de akik az autógumikat kipakolták az útszélre, ők is azt érezhették: segítenek, hiszen tudták, a gyermekeknek lesz belőle haszna. Isten így épített hidat szeretetből ezen a napon ember és ember, a gyülekezet és a város minden lakója közé. Övé legyen a dicsőség az elvégzett munkáért!

Alexa Gábor
lelkipásztor








 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: FÉNYSUGÁR
· Több hír: kaf


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
FÉNYSUGÁR:

Kálvin János bűnvalló imája


Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz


Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Kapcsolódó rovatok

FÉNYSUGÁR

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.


(C) 2006 | Mezőcsáti Református Egyházközség | Minden jog fenntartva. | Impresszum

Készítette: kaf

A PHP-Nuke terméktámogatás nélküli szabad szoftver, amelyre a GPL licensz érvényes.
Oldalkészítés: 0.04 másodperc