Üdvözöl a(z) Mezőcsáti Református Egyházközség

''Ha pedig a világosságban járunk, közösségünk van egymással és Jézus Krisztussal.'' (I. János 1:7)  

Rovatok
HÍREK

Keresés



Hírek véletlenszerûen

Egyházközség
[ Egyházközség ]

·Anyakönyvi híreink 2010.
·Anyakönyvi híreink 2009.
·Horváth Sándorné Fónagy Ágnes
·Anyakönyvi híreink 2008.
·Berecz András
·Dalostalálkozó
·Deák Sándor
·Anyakönyvi híreink 2007.
·Halász Károly

Ajánló


Info
PageRank ikon ingyen


2009. XI. évf. 30.: Magyar karácsony az égben
Dátum: 2010. március 14. vasárnap, 13:24 Közzétette: kaf

FÉNYSUGÁR Aki még nem tudott róla, ám tudja meg: hogy amikor lent a földön megszólalnak a karácsonyesti harangok, odafönt a Mennyeknek Országában a legeslegfiatalabb angyalka megráz egy fényes aranycsengőt.

Erre a mennyország összes népe betódul a hatalmas kupolaterembe, ahol várja őket a karácsonyfa.
De ebben az esztendőben szokatlan dolog történt odafönn az égben.
Már egy héttel karácsony előtt hírvivő angyalok járták sorra a mennyország lakóit, s tudatták velük, hogy az Úr Jézus parancsára ebben az évben magyar karácsony lesz odafönn.
Ilyesmi még nem történt amióta világ a világ, hogy egyetlen nép javára tartsák az ünnepet s méghozzá egy olyan kicsike maroknyi nemzetet tiszteljenek meg ezzel, mint a magyar.

Mikor aztán megszólaltak odalenn a földön a karácsonyi harangok, egy szeplős arcú kis angyalka kezébe vette a fényes aranycsengőt, hogy megadja vele a jelt.
Szélesre tárultak a kapuk, s a nép betódulhatott az égi kupolaterembe.
Jézus parancsára széles kört hagytak szabadon a karácsonyfa körül az égi magyarok számára, akik utoljára vonultak be.
Mikor aztán mindenki együtt volt, az Úr Jézus megadta a jelt: gyúljanak hát ki az emlékezésnek lángjai a Magyar Karácsonyfán!
Elsőnek ősz István király lépett a fához, s néma méltósággal gyújtotta rajta az első gyertyát. Sorra követték az Árpád-ház tagjai, Hunyadiak, Zrínyiek, Rákócziak s a többiek mind, hosszú sorban.
„Pro libertate” suttogta a Nagyságos Fejedelem, s Petőfi Sándor keze reszketett, amikor kinyúlt a márciusi ifjak emlékének gyertyája felé.

S rendre kigyúlt az egész magyar történelem, s ott ragyogott az egész világ csodálatára. S mikor már minden gyertya égett a karácsonyfán, előrelépett az öreg Csikay Gyuri, esett vállú hajdani kolozsvári cigányprímás, állához emelte kopott hegedűjét, s felsírt a húrokon a magyar „Mennyből az angyal”.
De olyan szépen, olyan szívfájdítóan, hogy még az Úr Jézusnak is megkönnyesedett tőle a szeme, s ártatlan kicsi angyalkák a háttérben csupa gyönggyel sírták tele a mennyei padlót.
Majd az Úr Jézus jelt adott megint, s rangsor szerint István király lépett oda elsőnek a fához, hogy felaggassa rá a maga ajándékát, földi magyaroknak.
Aranytekercsre írott áldásos imádság volt, súlya majd földig húzta le a gyönge ágat. Zrínyi Miklós bölcs megfontoltságát, Rákóczi Ferenc lelkes hitét, s Petőfi Sándor lángoló szívét aggatta a fára.

Úgy megtelt rendre minden ág magyaroknak szóló magyar imádsággal, hogy mire a más nemzetből valók sorra kerülhettek, már csak úgy roskadozott a fa a tehertől.
Sok–sok időbe került, míg a mennyeknek minden lakója odajárulhatott a karácsonyfa elé a maga ajándékával. Nemzet még ennyi imádságot nem kapott, amióta világ a világ.
Mikor aztán az utolsó imádság is rajta csüngött a fán, az Úr Jézus megáldotta vala-mennyit, s míg a sok nép vonulni kezdett újra kifelé a szárnyas kapukon, szorgos kis angyalok nyomban hozzáfogtak, hogy batyuba kössék a sok égi kincset, s alászálljanak vele kicsi Magyarhonba.
Végül aztán már csak az égi magyarok álltak ott még mindig a magyar karácsonyfa körül, imába mélyülten.
A gyertyák kezdtek csonkig égni, amikor az Úr Jézus szeme hirtelen megakadt valami fehéren, a roppant karácsonyfa alsó ágai alatt.
Az Úr Jézus félrehajtotta az ágakat, s kézen fogva elővezetett onnan egy szeplős kicsike angyalt.
- Hát te minek bújtál oda? – kérdezte tőle mosolyogva. – Mi a neved? Honnan jöttél, és mikor?

- Katinka a nevem, s Budapestről jöttem. - felelte a vézna, szeplős kicsi angyal.
Néhány pillanatig mély csönd volt a kupolateremben. Aztán az Úr Jézus szelíd hangja törte meg a csendet
- Isten hozott Katinka! Aztán küldtél-e te is ajándékot Budapestre a tieidnek?
- Küldtem, Uram. – felelte Katinka, s elpirult a szeplői alatt.
- Aztán mit küldtél? Szép ünnepi imádságot szüleidnek, testvérkéidnek?
A kicsi angyal képe még pirosabbra gyúlt.
- Nem imádságot küldtem. – vallotta be szégyenkezve. – Kenyeret, szép fehér égi kenyeret. Mindennap félretettem, amit itt nekem adtak. Hiszen én még kapok máskor is.
Mély, döbbent csönd volt, az angyalok pisszenni sem mertek.
Hiszen ilyesmi még nem történt emlékezet óta, hogy valaki kegyes imádság helyett kenyeret küldött volna a mennyországból.
Aztán az Úr Jézus lehajolt, s homlokon csókolta a kicsi lányt.
- Jól tetted Katinka! – mondta halkan – Sokszor a kenyér a legszebb imádság. Én is azt adtam egyszer az én népemnek, amikor lenn jártam a Földön. Kenyeret.
Az Úr Jézus mosolygott. S mosolyától, bizony akár hiszitek, akár nem: nyáriasan kisütött a nap Magyarország fölött!

Wass Albert azonos című írását átdolgozta:
Gazdáné Lengyel Erika
tanítónő

 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: FÉNYSUGÁR
· Több hír: kaf


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
FÉNYSUGÁR:

Kálvin János bűnvalló imája


Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz


Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Kapcsolódó rovatok

FÉNYSUGÁR

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.


(C) 2006 | Mezőcsáti Református Egyházközség | Minden jog fenntartva. | Impresszum

Készítette: kaf

A PHP-Nuke terméktámogatás nélküli szabad szoftver, amelyre a GPL licensz érvényes.
Oldalkészítés: 0.04 másodperc