Üdvözöl a(z) Mezőcsáti Református Egyházközség

''Ha pedig a világosságban járunk, közösségünk van egymással és Jézus Krisztussal.'' (I. János 1:7)  

Rovatok
HÍREK

Keresés



Hírek véletlenszerûen

Hírek
[ Hírek ]

·Kulcsszó a kapcsolat: Konferencia a roma gyerekek oktatásáról
·Hírek a mezőcsáti gyülekezet életéről
·Hírek a Mezőcsáti Egyházközség életéről
·"A Reménység és az Örök Élet Vasárnapja"
·\"PALÁNTA\" gyülekezeti családi nap
·Ezt láttuk Bőcsön és Ónodon 2010. június 7-én és 9-én
·Kálvin-szobor avatás, 2010. május 22.
·Konfirmáció ünnepe Mezőcsáton - 2010. május 9.
·Kálvin szobor tájékoztató

Ajánló


Info
PageRank ikon ingyen


2009. XI. évf. 30.: Karácsonyi történet - A három fa legendája
Dátum: 2010. március 14. vasárnap, 14:32 Közzétette: kaf

FÉNYSUGÁR Réges-régen, távoli vidéken, sűrű erdővel borított domb tetején állt három fa. Ahogy a szél borzongatta leveleiket, maguk közt álmaikról, reményeikről suttogtak.

Az egyik fa így szólt: „Ha majd egyszer kivágnak, kincsesláda szeretnék lenni! Minden oldalamat gyönyörű faragások díszítik, és sok ezüstöt, aranyat, drágaköveket tarthatok majd!”
A második fa így folytatta: „Én hajó leszek. Hatalmas tengereket fogok bejárni! Az én fedélzetemen mindenki biztonságban érezheti magát, királyokat és királynőket szállítok majd. A Föld széléig vitorlázok!”
A harmadik fa is megszólalt: „Én az erdő legnagyobb, legegyenesebb fájává növök fel. Ahogy rám néznek az emberek a dombtetőn, közben Istenre gondolnak, akihez az én ágaim közel lehetnek. Az emberek mindig emlékezni fognak rám!”
Teltek-múltak az évek. Egy napon favágók jöttek az erdőbe. Egyikük végigmérte az első fát, és így szólt: „Ez elég erősnek néz ki. Egy asztalos biztos szívesen megveszi majd!” Hozzáláttak, hogy kivágják. A fa boldog volt, mert azt gondolta, biztosan kincsesláda készül majd belőle.
A második fához érve az egyik favágó felkiáltott: „Ezt nézzétek! Micsoda törzse van! Ezt egy hajóácsnak adjuk el!” A fa boldog volt, mert úgy hitte, álma valóra válik: hatalmas hajóként ringatózhat a tengeren.
Ahogy a favágók a harmadik fához értek, szegény teljesen megrémült. Hiszen ha kivágják, vége az álmainak! De az egyik favágó éppen őt választotta. Hatalmas fejszecsapá¬sokkal el is kezdték vágni.
Ahogy az első fa az asztaloshoz érkezett, az asztalos munkához látott, és etetőjászlat készített belőle. Nem lett kincsesláda, oldalát nem díszítették szép faragások. Egy istállóba állították, és kincsek helyett szénával töltötték meg. Bizony, nem erre vágyott! A második fát szétfűrészelték, de nem hatalmas tengeri vitorlás, hanem egyszerű halászbárka lett belőle. Reményei, hogy királyokat, királynőket szállíthat, szintén szertefoszlottak. A harmadik fából pedig egyszerűen csak gerendákat készítettek, és egy sötét pajtában hagyták. Csendben teltek az évek, és a három fa régen el is felejtette, mi mindenről álmodott.
Történt egyszer, hogy pont abba az istállóba, ahol az első fa jászolként szolgált, egy fiatal házaspár érkezett. Éjszaka megszületett várva-várt gyermekük. Jó lett volna bölcsőbe fektetni, de csak egy szénával telt jászol állt ott. Belefektették hát a babát. Hirtelen fényesség ragyogott fel a sötét éjben, angyali énekszó hallatszott, majd pásztorok csoportja állt megilletődve a jászol felett. Később messziről érkezett bölcsek rakták eléje gazdag ajándékukat, melyet a gyermeknek hoztak. És az első fa ekkor úgy érezte, hogy mégis teljesült az álma. Hiszen a világ legnagyobb kincsét e napon éppen ő tarthatja!
Jó néhány év múlva egy tó partján néhány férfi szállt abba a halászhajóba, amit a második fából készítettek. Egyikük annyira fáradt volt, hogy rögtön le is feküdt, és elaludt. Mikor már a tó közepén jártak, hatalmas vihar kerekedett. A fa attól félt, nem lesz elég erős ahhoz, hogy az embereket megvédje. A férfiak is megrémültek, és felébresztették alvó társukat. Ő felkelt, és ennyit mondott: „Hallgass, némulj el!” Abban a pillanatban elült a vihar. Ekkor értette meg a második fa, hogy reménye valóra vált, hiszen deszkáin a legnagyobb királyt hordozhatta!
Nem sok idő telt el, s egy pénteki napon a sötét pajtából előhozták a gerendákat, amiket a harmadik fából készítettek. Az egyiket egy töviskoronás férfi vállára fektették. Csúfolódó tömeg kísérte a városból a domb tetejére. Ott a gerendára szögezték a férfit, hogy kivégezzék. Milyen szörnyű! A fa szinte iszonyodott önmagától. De mikor eljött a vasárnap, a fa megértette, hogy a legnagyobb megtiszteltetés érte: Istenhez olyan közel volt, amennyire egy fa csak lehet! Hiszen Jézus Krisztust feszítették rajta keresztre. A fa vágya teljesült, mert az emberek mindig emlékezni fognak rá.
Mi is vágyainkkal és álmainkkal szoktunk a karácsonyi ünnepekhez megérkezni. Vannak vágyaink, melyek teljesülnek, és vannak, amelyekről úgy gondoljuk, nem úgy sikerültek, ahogyan mi azt szerettük volna. De egy dolog felől biztosak lehetünk: Tudhatjuk, hogy Istennek terve van velünk. Ha benne bízunk, nagyszerű ajándékokat kaphatunk Tőle. Akár a három fa, akik megkapták, amiről álmodtak, csak nem pont úgy, ahogyan ők azt elképzelték.
A karácsonykor értünk született Úr Krisztus váltson meg minket az elképzelésektől, véleményektől és szokásoktól, melyek önmagunktól és Tőle eltávolítanak.

Alexa Gábor
lelkipásztor

 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: FÉNYSUGÁR
· Több hír: kaf


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
FÉNYSUGÁR:

Kálvin János bűnvalló imája


Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz


Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Kapcsolódó rovatok

FÉNYSUGÁR

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.


(C) 2006 | Mezőcsáti Református Egyházközség | Minden jog fenntartva. | Impresszum

Készítette: kaf

A PHP-Nuke terméktámogatás nélküli szabad szoftver, amelyre a GPL licensz érvényes.
Oldalkészítés: 0.04 másodperc