Üdvözöl a(z) Mezőcsáti Református Egyházközség

''Ha pedig a világosságban járunk, közösségünk van egymással és Jézus Krisztussal.'' (I. János 1:7)  

Rovatok
HÍREK

Keresés



Hírek véletlenszerûen

Mezőcsát város
[ Mezőcsát város ]

·Mezõcsát város lap.hu oldala
·OKTV dolgozat (készítette: Boros Gábor)

Ajánló


Info
PageRank ikon ingyen


Város: OKTV dolgozat (készítette: Boros Gábor)
Dátum: 2006. december 21. csütörtök, 14:55 Közzétette: kaf

Mezőcsát város Tartalom:
Bevezetés
I. Mezőcsát bemutatása
II. Történelme
III. Népesedése, lakossága
IV. Foglalkoztatottság, gazdaság
V. Foglalkozási ágak
VI. Munkanélküliség helyzete és az átképzési lehetőségek Mezőcsáton 2000 októberében
VII. Infrastruktúra
VIII. Mezőcsát jövője
IX. összegzés a dolgozatról
X. Irodalomjegyzék

Bevezetés

Ebben a dolgozatban településem, Mezőcsát népességszámának alakulását és foglalkoztatási szerkezetét kívánom bemutatni. Ehhez vázolni kívánom a történeti hátteret, s rávilágítani a kialakult állapot okaira. Emellett fontosnak tartottam az infrastrukturális adatok közlését, illetve bemutatását is, hiszen ezen keresztül is képet lehet kapni a lakosság életszínvonaláról. A gazdaság és a munkanélküliség helyzete szintén szervesen hozzátartozik a foglalkoztatás kérdésköréhez.
Mezőcsát járási központ volt, s ma a Tiszaújváros-mezőcsáti kistérség része. A vonzáskörzethez tartozó településeket most felsorolom, de a dolgozatban csak Mezőcsát bemutatására kerül sor. A kistérséghez tartozó települések a következők:
Tiszaújváros, Mezőcsát, Ároktő, Gelej, Hejőbába, Hejőkeresztúr, Hejőkürt, Hejőpapi, Hejőszalonta, Igrici, Kesznyéten, Kiscsécs, Nagycsécs, Nemesbikk, Oszlár, Sajóörös, Sajószöged, Szakáld, Tiszakeszi, Tiszapalkonya, Tiszatarján.
Több helyen hiányoznak adatok, ez a rendelkezésre álló kevés és hiányos anyag következménye.
Több helyről szereztem adatokat és információkat. Az irodalomjegyzékben is látható, hogy milyen forrásokat használtam fel.
Igyekeztem az Internetről is beszerezni adatokat Mezőcsátról. A dolgozatomhoz nyújtott segítségért köszönetet szeretnék mondani a Mezőcsáti Városi Könyvtár dolgozóinak és felkészítő tanáromnak, Uherkovich Zoltánnak.


I. Mezőcsát bemutatása

Mezőcsát Miskolctól délre, a Borsodi-mezőség közepén fekszik. A megyeszékhelytől 36 km-re, Mezőkeresztestől és Tiszaújvárostól egyaránt 20-20 km távolságra van. Közúton négy fő irányból közelíthető meg. Itt van végállomása a Nyékládházától induló vasúti szárnyvonalnak is. A Tisza folyó délre 10 km-re, keleti irányban 8 km-re folyik. (1., Borsod-Abaúj-Zemplén megye kézikönyve, Ceba Kiadó, Bp. 1998.)
Területe a határon kívül eső földekkel együtt 103 km2. A lakossága 6623 fő, ami a megye lakosságának 0,9%-a. A településen 2499 lakás található. Az élve születések száma 1000 lakosra számolva 13,9. A halálozás száma 1000 lakosra 11,5. A vándorlási különbözet 3,2. A természetes szaporodás 2,4.(6., Borsod-Abaúj-Zemplén megye Statisztikai Évkönyve 1998.)
Talajának alapkőzetét a Bükkből lezúduló pleisztocén folyók hordaléka alkotja, melyekre a holocénban újabb rétegek rakódtak. A Tisza folyó rendszeresen elöntötte a vidéket, így tocsogós rétek, mocsaras nádasok alakultak ki. A magasban fekvő területeken akác -és tölgyerdőfoltok találhatóak. A folyó szabályozását követően a mocsarak lecsapolásával a terület egy része elszikesedett.
Itt eleinte a nedvesség kedvelő fajok keveredtek a szárazság -és sótűrő növényekkel, de később az utóbbiak kerültek túlsúlyba. A területet 1994-ben a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz csatolták, és védetté nyilvánították.
A rendszeres földművelés során főleg gabonanövények honosodtak meg.
A város határában található kisebb mocsaras területek az utóbbi csapadékos évek magas talajvízszintje miatt elszaporodtak. Egy részen újra kialakult a mocsári-lápi élővilág. A terület éghajlata kontinentális, a nyár száraz és meleg, a tél enyhe és kevés csapadékot hoz. A csapadék nagy része május-júniusban hullik le és van egy másodlagos őszi csapadék-maximum is. A terület az ország egyik legszárazabb vidéke. Az ősz gyakran hosszú és kellemesen meleg, mely nagymértékben kedvez a mezőgazdaságnak.


II. Történelme

A város nem az első település a környéken. A régészeti ásatások során összesen 7 település réteget találtak itt, a legidősebb a rézkori telep. Régi magyar község, neve Csát személynévből eredeztethető. Az első írásos emlék 1225-ből származik. Területe a középkor idején királyi birtok volt. Később Bors ispán kezébe került, majd az úr halála után a borsmonostori apátságra szállt. Ekkor Mezőcsát két faluból állt: Szabadcsátból (Zobodchat) és Lakcsátból (lak=szolga). Az előbbit szabadparasztok, míg az utóbbi a szerviensi réteg vezetésével szolgáló népesség lakóhelye. Az okmányban, mint gazdag falu jelenik meg. Halmazfalu jellegét a város központja még ma is megőrizte. (ld. 1. térkép)
A muhi csata után Csát megváltozott. Ez a környék szenvedte a legnagyobb pusztítást. A környező kis falvak, települések teljesen eltűntek. Mezőcsát a csodával határos módon újjáépült, de korábbi gazdagságát nem érte el. A települést IV. Béla öklelő Jánosnak ajándékozza a környező birtokokkal együtt. Az utána következő tulajdonosok névsora elég változatos. Fontos szerepet játszott a falu életében a Mátyás uralkodása alatt idetelepülő Tornallyay család. ők elég sokáig tartották a kezükön a települést.
A 16. században közepén jelentős mezőváros és a környék központja.
A török idők során többször is fenyegette a pogány. Többször is el akarták foglalni, de nem sikerült. A helyiek gyakran támaszkodtak a mocsaras terület előnyeire, valamint a közeli végvárak katonáira. Eger eleste után Mezőcsát területe is a szultán befolyása alá esett. Rendszeresen fizette az adót, egyre többet, de a török portyázó csapatok továbbra is sanyargatták. Végül egy nagyobb csapat szinte teljesen elpusztította. (2., Lehoczky Alfréd. Bükkalja és Dél-Borsod a honfoglalás idején és a középkorban, Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc 1997)
Újjáépítése után sokat fejlődött, és ismét központ lett. 1698. szeptember 25-én I. Lipót két vásártartási jogot adott a mezővárosnak, a nemeseknek pedig vámszedő jogot.
A kuruc kori csatározásokat követő békés időszak fellendülést hozott a városnak. Kereskedelmi központ lett, egyre nőtt kézműiparosok száma. Elvált egymástól a mezőgazdaság és az ipar.
Az 1848/49-es szabadságharc után a kapitalista fejlődés tovább fokozódott. Élénk volt a pénzforgalom, és mivel 1883-tól járási székhely lett, egy sor közigazgatási intézménynek adott helyet. 1906-ban megépült a Nyékládháza-Mezőcsát vasútvonal, ami Miskolccal kapcsolta össze.
A két világháború idején a központi szerepe megmaradt, de a gazdasága és népessége csökkent. (1., Borsod-Abaúj-Zemplén megye kézikönyve, Ceba Kiadó, Bp. 1998.)
A "felszabadulást" követően itt is "szovjetizáltak", államosítottak, létrejött az Állami Gazdaság és a TSZ. 1950-től önállú tanácsú község, majd 1970-től nagyközségi közös tanácsú község lett. 1982-ben megszüntették a járásokat, így elveszett Mezőcsát központi szerepe is, de mint regionális központ megmaradt. Jelentősége Leninváros (mai Tiszaújváros) megépülésével csökkent.
A rendszerváltás után, 1991. január 1-jén várossá nyilvánították. Saját zászlója és címere lett. (3., Szabó János: A mi XX. századunk, Mezőcsát tükörképe, Kiss József Művelődési Központ, Mezőcsát, 1998)


III. Népesedése, lakossága

III.1. A népességszám alakulása

Az első itt élőkről nem sokat tudunk. A lakosság nem lehetett számottevő. A település lélekszáma nem haladhatta meg a 80-at. A honfoglalás alkalmával az ősmagyarok alkalmi telephelynek használták.
A középkorban a gazdaság hamar fellendült, mihelyt nyugalmasabb, békés kor következett. Maga a táj is sűrűn lakott volt. Az emberek alkalmazkodtak a mocsaras, lápos területhez, benne pedig menedéket és táplálékot találtak. Napjaink térképével ellentétben a 13. század első felében, és az azt megelőző időben a környéken több település helyezkedett el: így Burok (Borok); Biba (Byba); Hetes (Htetes); és Csicske környékén is létezett egy Árpád-kori település, amelynek kő körtemploma is volt.
Ezek az aprófalvak a muhi csata után eltűntek. Maga Csát is elnéptelenedett, de ez volt a helyzet a környéken, sőt, az ország keleti részében is.
A tatárjárást követően az életben maradtak visszatértek, és keveredtek más népekkel is. Lassan újjáépült Csát. Azonban a falu olyan rossz helyzetben volt, hogy ez nagyon lassan haladt, olyannyira, hogy a 14. század elejére sem épült fel a temploma. A békés időszaknak köszönhetően a népesség száma növekszik, a falu a térség legnagyobb települése lett. Hamarosan a térség központjává vált.
Zsigmond az uralkodása idején vlach telepeseket telepít a Tisza mindkét oldalára. Ezt a csátiak eleinte ellenzik, majd az idők folyamán keverednek velük.
A kezdeti török hódítások idején még jólét uralkodott, de később a portyázások idején csökken a lakosság száma, a mezőkeresztesi csata után a várost feldúlják a győztes török csapatok, így a lakosság elmenekül. Egy jó ideig kihalt maradt. (2., Lehoczky Alfréd. Bükkalja és Dél-Borsod a honfoglalás idején és a középkorban, Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc 1997)
A második újjáépítés után gyors fejlődésnek indult. Bethlen Gábor Habsburg-ellenes háborúi eredményeként Borsod Erdélyhez került, s ezzel Csát helyzete is biztonságossá vált. Mikor elnyerte mezővárosi rangját, sokan költöztek ide, hiszen egy mezővárosnak több kiváltsága volt. 1686-ban egy Dória nevezetű "süket generális" nem tudni mi okból, felégette a várost, mire a lakossága Miskolcra, Ónodra és Debrecenbe menekült. A "konfliktus" után az emberek visszajöttek, és újra felvirágoztatták a települést, 1719-ben már kiváltságos városként szerepel az írásokban.
Az 1848/49-es szabadságharcban a férfiak nagy része részt vett a harcokban, mint Kossuth-párti.
Ennek megtorlásaként a cári csapatok porig égették a várost. A kiegyezés után ismét nőtt a népesség száma, fejlődött a gazdaság is.
Az I. világháború során a férfiak nagy részét besorozták, közülük 176-an estek el a fronton. A háború után ismét növekedett a lakosság száma.
A II. világháború még több áldozatot szedett. 1944-ben a német csapatok gettóba szállították az izraelita vallású lakosok többségét. Körülbelül 530 embert vihettek el, és közülük az eddigi nyilvántartás szerint 509 ember veszett oda. Az izraeliták közül az elfogatás előtt többen emigráltak. (4., Mcs-i Kiskalauz, Kiss József Művelődési Központ, Mezőcsát, 2000)
A szocializmus ideje alatt is nőtt a lakosság száma. (1. táblázat /saját/, 1. ábra /saját/).
Mindenkinek volt munkája, viszonylagos jólét uralkodott.
A rendszerváltás után a lakosságszám csökkent. (2. táblázat /saját/, 2. ábra /saját/)
Ennek hátterében több ok szerepel:
* Kicsi a születési arányszám:
 o A kevés fizetés miatt a nőknek is dolgozniuk kell a család megélhetése érdekében, így nem vállalnak sok gyereket.
 o A kevés fizetés miatt a családok eleve kevesebb gyereket vállalnak.
* Elvándorlás:
 o A fiatal munkaerő munkahely hiányában elköltözik családjával együtt, vagy már eleve máshol alapít családot.
* Nagy arányú halálozás:
 o A népességben magas az idősek aránya, a lakosság közel 1/7-ét a 60 évnél idősebbek alkotják, emiatt magasabb a halálozási arány is. (4. táblázat /saját/)


III.2. Vallási megosztottság

III.2.1. A katolicizmus és a protestantizmus

A katolikus egyház a középkori faluban korán megerősödött, hatása a hitéletre, szervező tevékenysége már a 13. században kiterjedt a környék egyházi életére is. Egyeduralma az 1500-as évek közepére megszűnt. A reformáció tanait 1552-től kezdték el terjeszteni a Felvidéken.
Térhódítását felgyorsította az 1548-ban, Kassán elfogadott protestáns hitvallás. Csáton 1576-ban a reformátusok már önálló egyházat szerveztek. 1745-ben engedélyt kaptak egy új, kőből épült templom felállítására. Az egyház és a hívek gyarapodását mutatta, hogy 1781-ben és 1789-ben a templomot kibővítették. A 19. századra a hívek száma annyira megnőtt, hogy 1806-ban megosztották őket, és két parókia alakult.
A katolicizmus harcot indított a hívek visszaszerzésére. Erőfeszítéseinek csak lassan lett eredménye. 1856-ban templomot építettek, de számuk a 20. század elején sem haladta meg a lakosság negyed részét. (1., Borsod-Abaúj-Zemplén megye kézikönyve, Ceba Kiadó, Bp. 1998.)
A szovjetizálást követően az egyháztagok száma erősen lecsökkent. A kor elve és gondolkodásmódja nem engedte meg a templomba járást. A rendszerváltás után az idősebbek, akiknek még volt fogalma a II. világháború előtti időkről, újra elkezdtek járni a templomba.
A gyerekek és a fiatalság körében a hittanórák keretében lett terjesztve mindkét felekezet vallása.
A lakosság vallási megoszlása döntően e két felekezet között történik (5. táblázat /saját/). A reformáció óta mindig is a reformátusok voltak többségben. Sok évre visszamenőleg az arány 1:2-höz. (3. ábra)

III.2.2. Az izraeliták

A zsidók diaszpórájának hatására Mezőcsáton is megtelepültek, és szerves részévé váltak a társadalomnak. Első említetésük a 18. század elejéről való. Ekkor is csak, mint kereskedőket említik. ők voltak Mezőcsát kereskedői, boltosai. A II. világháború során szinte teljesen kiirtották őket, aki pedig életben maradt, az elmenekült. Csak 1-2 család leszármazottjai maradtak meg. Csak az 1895-ben épült zsinagóga őrzi emléküket. (4., Mcs-i Kiskalauz, Kiss József Művelődési Központ, Mezőcsát, 2000)

III.3. Nemzetiségek

Nemzetiség szempontjából Mezőcsát homogén területnek mondható. (6. táblázat) Az utóbbi években az 1989-es román forradalom miatt érkezett néhány romániai magyar család.
A cigányság viszont egyre nagyobb problémát jelent a település számára. Számuk meghaladja az 1000 főt. Pontos adatot nem lehet közölni, hiszen többen letagadják nemzetiségi hovatartozásukat, mert tartanak a diszkriminációtól. Iskolázottságuk nem mondható jónak. Az átlag végzettségük a szakmunkás végzettség, de az idősebbek között sokuknak ez is hiányzik. Leginkább fizikai, illetve időszakos segédmunkát végeznek. Azonban ez nem mondható ki az egész cigányságra. Van olyan, aki családi vállalkozást indított, mint pl. italbolt üzemeltetése, vagy építőipari tevékenységet folytat.
A cigányságra nagyon jellemző a széles alapú korfa. Az átlagéletkoruk az átlagosnál kisebb. Ezt főleg az életmódjuk befolyásolja. A cigányság nagy része él nyomorszinten, gyakran elképesztő egészségügyi és lakáskörülmények között. A gyermekek iskolázottságát sokszor akkor is képtelenek finanszírozni, ha a megfelelő akarat meg is lenne hozzá.
A cigányság helyzete nem csak Mezőcsáton ilyen súlyos, hanem ez elmondható az egész megyére is.
Borsod-Abaúj-Zemplén-megyében él a legtöbb roma, 1990-ben 31882 fő, 1993-ban 54559 főt tartottak nyilván. Ez az országban élő cigányság 13,9%-a. (12.,Internet; http://meteor.geo.klte.hu/Civis/Munk/Munka.htm)

III.4. Oktatás

III.4.1. Iskolák

Mezőcsáton az iskolázottság helyzete jónak mondható. A század elején csak 6 elemi volt kötelező, ezért tűnik aránylag iskolázatlannak a lakosság. (7. táblázat) A gyerekek felekezeti iskolába jártak (8. táblázat), mert polgári iskola csak 1934-ben alapult.
A polgári iskola az államosításig működött, mindössze csak 14 évet, de ez alatt az idő alatt közel 300 diák végzett ott. A humán és a reál tantárgyak tanítása középiskolai szintű volt. A német nyelv tanulása kötelező volt. Az iskolának 4 tanterme volt, és az átlag osztálylétszám 38 fő körül mozgott.
Az államosítás után a tankötelezettség 8 osztály lett. Az államosított egyházi iskolák tantermeiben folyt a tanítás, majd mikor ez kevésnek bizonyult, 1960-ban felépült az új, 8 tantermes általános iskola, ami fokozatosan bővült az évek során, minden téren. (9. táblázat /saját/)
1992. június 1.-én a Mezőcsáti Református Egyház élt a lehetőséggel, ismét beindította a felekezeti általános iskolát. A tantermek, a tanerő és a diákok száma évről-évre gyarapodott. 2000-re a tantermek száma 11-re, a tantestület 18-ra és a tanulók száma 211-re nőtt. (9. táblázat /saját/)

III.4.2. Gimnázium és szakközépiskola

1963-tól gimnáziumi tanítás is folyt az iskolában, majd 1971-től külön épületbe került, és a mai napig ott működik és fejlődik. (10. táblázat /saját/) 1984 őszétől közgazdasági szakközépiskolai osztály is indult, főleg a helyi tanulók számára. A gimnázium felvette a Kiss József Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola nevet. Rendelkezik kollégiummal is.

III.4.3. Óvodák

1826-ban már működött óvoda Mezőcsáton. Egy óvónő és egy kisegítő személy (dada) volt a gyerekekkel. Ez a rendszer 1948-ban megszűnt, és 1950-ben a volt polgári iskola helyére tette át székhelyét. A megnövekedett létszám miatt 1960-ban egy új óvoda létesült, majd egy másik a szülőotthon területén. A mai napig működik mindhárom intézmény. (11. táblázat /saját/)

III.4.4. A bölcsőde

A bölcsőde 1930-tól 1990-ig működött. Az intézményben 3-4 pedagógus foglalkoztatott 15-20 gyereket.(3., Szabó János: A mi XX. századunk, Mezőcsát tükörképe, Kiss József Művelődési Központ, Mezőcsát, 1998)
A 4. és 5. ábrán /saját/ látható, hogyan változott az oktatási intézményekben tanulók száma. A rendszerváltásig csökkent a gyermekszám, amely attól kezdve lassan gyarapszik. Emellett minőségi változást is meg lehet figyelni. Nőtt az osztálytermek száma, s ezzel csökkent az egy osztályteremre jutó tanulók száma. Megfigyelhető, hogy míg az általános iskolások száma növekvő tendenciát mutat, addig az óvodások száma csökken. Ennek hátterében nem feltétlenül a népességcsökkenés áll, inkább tekinthető mérvadónak az, hogy a gyerekeket egyszerűen nem küldik óvodába, hanem otthon felügyel rájuk valaki a családból.

III.5. Egészségügy

Mezőcsátnak már 1800-as évek elejétől volt saját orvosa, sőt sebésze is. Az idők folyamán sokat változott az egészségügy, volt, hogy akár egy évtizedig sem volt doktora. (5., Csáti Újság III. /2. szám)
A 20. század első felében már volt szervezett orvosi ellátás. Ekkor még minden doktor a saját házában rendelt. 1972-ig 3 orvos látta el a beteg lakosokat a körzetben. Abban az évben létrejött az első összevont rendelőintézet, ahol 3 általános orvos és 2 fogorvos részére volt külön-külön rendelő. Ez idő tájt létesült egy másik helyen a munkaszüneti és éjjeli orvosi ügyelet.
Az Orvosi Rendelő Intézet 1988-ban került átadásra. 3 körzeti és 2 fogászati, gyermek -és nőgyógyászati, illetve rendszeres belgyógyászati rendelés folyik az intézményben, a helyi és körzeti lakosság számára. Laboratórium, védőnői szolgálat, valamint éjjeli és munkaszüneti napokra az ügyeleti ellátás is az épületben működik. 20-22 állandó munkatársa van. (12. táblázat)
A mentőállomás 1972-ben épült fel. Ekkor még csak egy mentőautó szolgálta a betegszállítást, de 1994-ben felfejlesztés történt. Az autók száma 4-re bővült, s a létszám 20-22 fő volt. Sajnos 1997-re visszafejlődés történt, a mentőállomásnak csökkent a hatásköre. Így most 14-16 fő dolgozik.
öregek Napközi Otthona már a 19. században működött Ispotály néven, ahol az elesettek, magányos öregek gondozása folyt. A 20. század elejére ez megszűnt, csak 1964-re jött létre egy olyan helység, ahol a rászorulók napi egyszer meleg ételt kaptak. 1972-ben a községi tanács egy régi épületet alakított át az öregek napközi otthonává. 1990-től 11 személy bentlakására és teljes napi ellátására is lehetőség nyílt, ezen kívül 9 bejáró személy napi háromszori étkeztetése biztosított, de, mint a 13. táblázatban is látszik, nem használták ki.(13. táblázat)
Gyógyszertár már 1855 óta működött a településen. A század elején két magánpatika működött, melyek 1950-ben állami kézbe kerültek. Ezután csak egy látta el a nagyközséget. 1979-ben létrejött modern gyógyszertár máig is ki tudja szolgálni a lakosságot. 5-8 főnek ad munkát az intézmény. (3., Szabó János: A mi XX. századunk, Mezőcsát tükörképe, Kiss József Művelődési Központ, Mezőcsát, 1998)


IV. Foglalkoztatottság, gazdaság

A lakosság a középkorban mezőgazdaságból és halászat-vadászatból élt. Az öntéstalaj a környező területekhez képest jó minőségű és termékeny volt. A települést övező lápos terület bővelkedett szárnyasokban és halban. Először Bors ispán dokumentumában olvashatjuk, hogy Lakcsátnak 120 lóból álló ménese volt. (2., Lehoczky Alfréd: Bükkalja és Dél-Borsod a honfoglalás idején és a középkorban, Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc 1997)
Ez akkoriban nem kis szám volt, figyelembe véve, hogy a helyi adottságok nem kedveztek a lótenyésztésnek.
A következő említés 1549-ből való (14. táblázat, forrás: Lehoczky Alfréd: Bükkalja és Dél-Borsod a honfoglalás idején és a középkorban, Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc 1997). Az ábrán jól látható, hogy a népesség zöme (47,5%) jómódú, gazdagparaszt. A búzatermelés 71,3%-a és a tavaszi gabona 66,8%-a a gazdaságokra jut. A kaszált gabona 67,3%-a a jómódú rétegé. Nyilvánvaló, hogy e réteg gazdaságának forrása az állattenyésztés. Ezt szolgálja a takarmánygabona és a kaszált termés egyaránt.
A török dúlások után a gazdaságok száma növekedett, de a termelés látványosan csökkent 1576-ra (15. táblázat, forrás: Lehoczky Alfréd: Bükkalja és Dél-Borsod a honfoglalás idején és a középkorban, Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc 1997).
Az állattartásnak is nagy szerepe volt a település életében. 1576-ban 7 szántógazdaságban 322 juhot tartottak, ugyanakkor volt két juhgazdaság is 230 állattal.
1594-ből származó adat szerint a juhok száma csökkent, de a juhgazdaságok megerősödtek, a 6 gazdaságban 161 db juhot tartottak, míg a 3 juhgazdaságban 420 állat volt. (3., Szabó János: A mi XX. századunk, Mezőcsát tükörképe, Kiss József Művelődési Központ, Mezőcsát, 1998)
Mezőcsát 1698-ban vásártartási jogot kap I. Lipót osztrák császár-magyar királytól. Ekkor már hagyománya van a kézművesiparnak a településen, ezen belül kitüntetett szerephez jutott a fazekasság. Az 1848-49-es szabadságharc után fejlődésnek indult a mezőgazdaság és az ehhez kapcsolódó élelmiszeripar. Malmok, mészárszékek, kovács -és gépészműhelyek működtek. Tovább fejlődött a helyi kézművesipar, a fazekasság. Bár a népi hagyományokat magas fokon művelték a helyi fazekasok, nem szakadtak ki a céhes termelés kötelékéből. A termelést ekkor már országszerte manufaktúrákban végezték, s többek között ez is okozója annak, hogy a mezőcsáti fazekasság fokozatosan elsorvadt.
1891-ben alakult meg a Mező-Csáthi Takarékpénztár. A századforduló környékén már volt táviroda, posta, telefonvezeték, gőzmalom, szeszfőzde és könyvnyomda, illetve könyvkötészet a településen.
1906-ban megépítették a Miskolc felé vezető vasútvonalat. A két helyi gőzmalomba a környező településekről is szállították a gabonát. A kereskedelmi élet felpezsdült. Országos kirakodó -és állatvásárok havonta tartottak, míg a piac minden héten nyitva tartott. A mezővárosból nagyközséggé minősített Mezőcsát egyre inkább fejlődött, a lakosság száma gyarapodott. (4., Mcs-i Kiskalauz, Kiss József Művelődési Központ, Mezőcsát, 2000)
A szocialista érdekeknek megfelelően Mezőcsáton is megkezdték a földek állami tulajdonba vételét, a szövetkezesítést. A kollektivizálás az 1940-es évek végén kezdődött, 1949-ben a szövetkezeti taglétszám 49, majd az '50-es évek elejére 850-re duzzadt. Három szövetkezet jött létre; 239, 270, illetve 231 taggal és alkalmazottal. A szocializmus elsorvasztotta a kereskedelmet és a helyi kisipart. A mezőgazdasági gépigények kielégítésére létrehozták a Gépállomást. Az 1950-es években az állami bürokrácia kiépítése volt a jellemző. Mivel Mezőcsát járási székhely rangot viselt, sok hivatal és intézmény települt ide.
Ezekben az években több kisebb üzem, vállalat alakult a nagyközségben: TöVÁL, Költségvetési üzem, a Sajószentpéteri üveggyár helyi telepe, Vízgazdálkodási Társulat, stb. Ezek az üzemek, illetve intézmények közel 3000 főt foglalkoztattak a településen. (A 16. táblázat /saját/ és a 6. ábra /saját/ megmutatja, hogyan változott a kereső népesség megoszlása 1900 és 1960 között.)
Jelentős változás következett be a '70-es évek elején. A szocialista ipartelepítés egyik gyöngyszemeként jött létre Leninváros, amely azonnal átvette a központi funkciókat Mezőcsáttól.
Ezt követően az állami támogatás nagy része is az új szocialista városba áramlott. Megkezdődött Mezőcsát fokozatos sorvadása. Ezzel párhuzamosan új munkahelyek is születtek, megjelent a település életében az ingázás. Bár a Diósgyőri Acél -és Gépgyár felfejlesztése is adott munkát a helybelieknek, a leninvárosi üzemek (Tiszai Vegyi Kombinát, Tiszai Kőolajfinomító, Tiszapalkonyai Hőerőmű) létrejötte egyre több embert késztetett mindennapos utazásra a munkahelyére.
A '70-es években a három termelőszövetkezet egyesült Augusztus 20. MGTSZ néven. A '80-as évekre Mezőcsát elvesztette járási székhely címét, de sokat fejlődött az oktatás és az egészségügy terén.
A rendszerváltás után, 1991. jan. 1-vel Mezőcsát visszakapta városi rangját. A politikai váltás mindinkább kiterjesztette hatását a gazdasági életre és tevékenységre is. Megindult a gazdasági egységek privatizációja és a termelőüzemek átszervezése is azon az alapon, hogy rentábilisak-e vagy sem. A település üzemei is átalakultak, vagy megszűntek.
A rendszerváltást követően megjelentek a magán jellegű vállalkozások. Ezek a gazdasági szervezetek azonban legtöbbször csak néhány embert foglalkoztatnak. Közülük csak néhány emelkedik ki, ezen kívül az Augusztus 20. MGTSZ helyén alakult "Új Gazdák" Termelő és Szolgáltató Szövetkezet. Ez a gazdasági egység mára mindinkább gondokkal küszködik. (4. Mcs-i Kiskalauz, Kiss József Művelődési Központ, Mezőcsát, 2000)


V. Foglalkozási ágak (20-21. táblázat /saját/)

V.1. Mezőgazdaság

V.1.1. Földművelés

Mezőcsát lakossága már a honfoglalás idején is a földművelésből élt. A talaj minősége alkalmas a gabonafélék termesztésére. A földeken jó minőségű őszi és tavaszi búzát, kukoricát, napraforgót, takarmánynövényeket termesztenek (18. táblázat).
A területen akác -és tölgyerdők képezték a természetes növénytakarót, emellett a nádasok, lápok is jelentős területeket borítottak. A talaj a holocén alluviális lerakódásokon képződött, amely tartalmaz agyagot, homokot is. A Bükkaljáról lefutó patakok és a Tisza hordalékai rakódtak le. A talaj emiatt jórészt öntéstalaj. A térszín a Bükkalja felől a Tisza irányába lejt.
A napsütéses órák száma 1950 óra, az évi középhőmérséklet 9,8-9,9 °C, az évi csapadék mennyiség 570 mm, a terület szárazságra hajlamos. Az elenyésző hómennyiség miatt gyakran kifagy az őszi vetés.
A szocializmus kollektivizálásáról már volt szó. A rendszerváltás után, aki csak tehette, visszaigényelte korábbi földjeit. A szövetkezeti társulás meg sem közelíti a rendszerváltás előttit. A háztáji gazdálkodás mindig is jelentős volt, s főleg önellátásra specializálódott.
Régebben jelentős volt a gyümölcs és a szőlőtermesztés, de mára ez is visszaesett. A bor főleg homokdombokon termett szőlőből készült. A minősége nem vetekedhet a hegyaljai borokéval, de sok elhivatott bortermelő foglalkozik ezzel a mezőgazdasági tevékenységgel.
A mezőgazdaságban dolgozók elsősorban bionövényekkel próbálkoznak. Erre sokszor a kényszerűség viszi rá a gazdákat, hiszen nincs pénzük műtrágyára, növényvédő szerekre. (10., Internet; http://online.cos.hu/BORSOD/kistersegek/tiszauj)

V.1.2. Állattenyésztés

Mezőcsáton az állattenyésztés szót nem helyes használni, hiszen itt inkább állattartás honosodott meg. Az állatállomány jelentősen megcsappant 1940-re (19. táblázat).
Szarvasmarhák tekintetében a húsmarhák domináltak. A '70-es években 700 szarvasmarha volt szövetkezeti és 600 magántulajdonban. 1998-ra kb. 120 darab maradt belőlük, és 4-5 ember foglalkozik a szarvasmarhák őrzésével. A tejet a Geleji Sajtgyár Kft tejgyűjtőjébe szállítják, ahonnan tartálykocsival viszik a szomszédos település sajtgyárába feldolgozásra.
A sertések száma magas volt a II. világháború előtt. A szocializmus időszakában számuk visszaesett, ma már szinte csak a háztájakon lehet velük találkozni. Régebben a helyi ÁFÉSZ foglalkozott sertés-tenyésztéssel és hízlalással. A mintegy 100 darab sertés húsát a konzerv -és húsipar dolgozta fel.
A juhtenyésztés a 30-as években esett vissza, majd a rendszerváltás után indult ismét gyarapodásnak a juhállomány. A juhok száma ma eléri a 3000-et és főleg a települést övező tanyákon tartják őket és legeltetik a külterületeken. A juhokat Olaszországba szállítják, valamint a Geleji Sajtgyár Kft-nél készítenek juhsajtot. (3., Szabó János: A mi XX. századunk, Mezőcsát tükörképe, Kiss József Művelődési Központ, Mezőcsát, 1998)

V.2. Ipar (7. ábra /saját/)

Mezőcsáton nincsen jelentősebb ipari tevékenységet végző vállalat. Csak a mezőgazdasághoz szükséges ipar fejlődött ki. A szocializmus idején megpróbáltak ipari üzemeket létesíteni, de nem járt sikerrel ez a próbálkozás. Ennek ellenére a település jelentős foglalkoztatója lett.

V.2.1. A Gépállomás (5., Csáti Újság III. /2. szám)

1947-ben jött létre Mezőcsáton, amely a TSZ-ek mezőgazdasági gépigényét és a szükséges javításokat hivatott kielégíteni. Eleinte a TSZ-ek megbízásából végezték el a szükséges gépi munkákat, mert a szövetkezeteknek nem volt saját gépparkja. A javításokat 1960-tól végezte az üzem. Ekkor lett Mezőgazdasági Gépjavító a neve. 1990-ben privatizálták, ekkor lett a neve Mefém Kft. A gazdaságos termelés érdekében hidraulikus emelőket, különböző fémtárgyakat gyártott, mint pl. mezőgazdasági gépek alkatrészeit, sport -és szabadidő eszközöket.

V.2.2. Költségvetési üzem

Neve az alapításakor Járási Tanács V. B. Építőipari Költségvetési üzeme, Mezőcsát volt. Ez az üzem jelentős volt a város életében. Volt idő, amikor 100 embert foglalkoztatott. A cég profilja mély -és magasépítési kivitelezés és javítási munka volt. Asztalosipari részleg is segítette a tevékenységüket. A '70-80-as években épült mezőcsáti emeletes lakóházak kivitelezésében fontos szerepet vállaltak. A rendszerváltás után a szűkre szabott költségvetés lehetetlenné tette a beruházásokat és így megrendelés hiányában 1993-ban megszűnt.

V.2.3. TöVÁL

Mezőgazdasági építőipari vállalat, 1978-ban Mezőcsát, Ároktő, Tiszadorogma és Tiszabábolna TSZ-einek összefogásával alakult. Az üzem létesítésének elsődleges célja ezen gazdaságok építőipari fejlesztéseinek kivitelezése volt. A munkáslétszám 100-150 fő volt és idegen területeken is vállaltak munkát. 1987-től a mezőcsáti Augusztus 20. MGTSZ melléküzeme lett. Ettől fogva a cég gazdasági eredményessége a TSZ-ével együtt csökkent. 1991-ben megszűnt.

V.2.4. Z&Z Kft. - Cipőgyár

A megszűnt TöVÁL üzemei 1994-ben privatizálódtak, és cipőgyártásra lettek kialakítva. Eleinte 28, majd 56 fővel üzemelt. Főleg exportra termel, cipőfelsőrészt és sícipőket készítenek.

V.2.5. Csecsemőruházati Kft.

1976-ban kezdődött az építése a női munkaerő foglalkoztatására, indulásakor két műszakban 100 főt foglalkoztatott, az export csökkenésével 28 fő dolgozik egy műszakban 1992-től kezdve.

V.2.6. Trewi Cipőipari és Kereskedelmi Kft.

Az Augusztus 20 MGTSZ melléküzemeként működött a TSZ megszűnéséig. Cipőipari tevékenységeket végző cég volt, melynek helyén kezdett működni az említett kft a termelést folytatva. 14 fős létszámmal főleg exportra termel cipőipari féltermékeket.

V.2.7. Pékség

A város főterén létrehozott sütőüzem 1991-ig állami kézben volt, majd ettől kezdve magántulajdonba került. 1994-es adat szerint a napi készáru mennyisége 40 mázsa kenyér és 17000 darab péksütemény volt. Az üzem létszáma 21 fő.

V.3. Kereskedelem

A kereskedelem Mezőcsáton a mezőgazdaság és az ipar fejlődésével indult meg. Fő alakjai az izraeliták voltak, hiszen maguk nem foglalkoztak az előbb említett ágazatokkal.
A város mindig is a környék kereskedelmi központja volt. A szovjetizálások után ez a funkció kicsit a háttérbe szorult, de a rendszerváltás után újra fellendült. 1980-tól nagy szerepet játszik az ÁFÉSZ a térségben, és Mezőcsáton is. Sok embert foglalkoztatott, a kereskedelemben a szerepe óriási volt. Számtalan üzlet volt a birtokában és működése is gazdaságos volt.(9., Csáti Újság 1991 /10. szám)


VI. Munkanélküliség helyzete és az átképzési lehetőségek Mezőcsáton 2000 októberében

VI.1. Az előzmények

A rendszerváltás után ez a probléma még nem jelentkezett annyira, mint például az azt követő 2-3 évben. Mikor a nagyobb vállalatok, MEFÉM, TöVÁL, stb., tönkrementek, a munkanélküliség nagyon megugrott. Munkaügyi központok próbálkoztak az átképesítéssel, de a lakosság nem volt kezdeményező. A munkanélküliek száma egyre nőtt, és a város pénze egyre csak fogyott. Hamarosan komoly erőfeszítésébe került a településnek ellátnia a munkanélkülieket. Miután az emberek rájöttek, hogy csak maguk segíthetnek a bajaikon, egyre többen jelentkeztek át- és továbbképző tanfolyamokra. (8., Csáti Újság 1991 /12. szám)

VI.2. A munkanélküliség alakulása, jellemzői

A Megyei Munkaügyi Kirendeltségek júliusban 54757 fő munkanélkülit tartottak nyilván Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, 0,3%-kal kevesebbet, mint az előző év hasonló időszakában. A minimális létszámapadással szemben a munkanélküliség relatív szintje 0,4%-ról 19,8%-ra emelkedett.
A körzetben az idén átlagosan 160 fővel (11%-kal) több munkanélkülit tartottak nyilván, mint az 1999-ben.
A regisztrált munkanélküliek létszámnövekedésének elsődleges okai:
* A körzet munkáltatóinál történt létszámcsökkentések (Új Gazdák Mg. Szöv., Agrogép 2000, Z&Z Kft.).
* A tiszaújvárosi nagyüzemeknél végrehajtott elbocsátások térségét érintő hatása.

A kirendeltség foglalkoztatási programok szervezésével igyekszik ellensúlyozni a kedvezőtlen munkaerő-piaci folyamatokat. (22. táblázat)
A kirendeltségen október hónapban 1446 fő munkanélkülit tartanak nyilván, 197 fővel (12%-kal kevesebbet), mint az év első hónapjában, illetve 62 fővel (4,5%-kal ) kevesebbet, mint az előző év hasonló időszakában.
A regisztrált munkanélküliek nemenkénti összetételére a férfiak- nők 56-44%-os míg a fizikaiak-szellemiek 93-7%-os megoszlása jellemző.
A munkanélküliség tartós jellegére utal, hogy a nyilvántartottak 93%-a több mint 180 napja szerepel a regiszterben, de a két éven túl regisztráltak aránya is magas; 80%.
A pályakezdő munkanélküliek 6%-os részarányt képviselnek a nyilvántartott munkanélküliek állományában. Az állástalanok 62%-a nem rendelkezik szakképesítéssel, valamivel több, mint a fele pedig nem lépte túl a 35 éves korhatárt.
Az év elején a jövedelempótló támogatásban részesülők 55%-ban, míg a munkanélküli ellátottak 22%-ban voltak jelen a nyilvántartottak között. Jelenleg az aránypár 50-18%. A körzet augusztusi munkanélküliségi rátája 28,5%.

VI.3. Munkaerő-piaci képzés-átképzés

Munkaerőképzésnek tekinthető minden olyan képzés, amelynek célja az egyén munkába helyezésének, vagy munkahelye megtartásának elősegítése. A képzések iskolán kívül, "külön órákon" folynak.
A megyei munkaügyi központtól a kirendeltség ebben az évben a képzés támogatására 15 millió forintot kapott, amelyből mérlegelési jogkörében hozott döntéssel 57 fő kezdte meg képzését, illetve átképzését.
Elsősorban az érettségizett, illetve a szakmával már rendelkező munkanélküliek keresik a képzési lehetőségeket. Az általános iskolai végzettséggel rendelkezők csak ritkán élnek ezzel a lehetőséggel.
Az emberek szeretnének helyben képzéseken részt venni, de ez kellő számú jelentkező, megfelelő képző és képzési helyszín hiányában csak részben lehetséges. Mindezek ellenére sikerült Mezőcsáti helyszínnel, 22 fő részvételével egy kereskedő-boltvezető tanfolyamot beindítani.
A kirendeltség tervei között szerepel még novemberi indulással 16 fő számára Piacorientált minősített hegesztő tanfolyam Tiszaújvárosban, valamint a Z&Z Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. szervezésében egy cipőfelsőrész-készítő képzés beindítása.
Ebben az évben az alábbi programokra kérték a munkanélküliek képzési támogatás megítélését: 23. táblázat
Jelenleg ezekre a képzésekre kérik a táblázatban említettek a kirendeltség támogatását: 24. táblázat
A komplex közhasznú foglalkoztatáshoz kapcsolódó Reintegráló és Szakképzést elősegítő képzésre 454 ezer Ft támogatást nyújtott a kirendeltség. Ebben a képzési programban 14 fő vett részt, ebből 3 fő pályakezdő munkanélküli. E komplex programban az értékteremtésen túl, a tartósan munkanélküli személyek újra munkába állítása, majd a munkák befejezését követően a fenti 14 fő szakképzésbe történő bevonása a cél. (13., BAZ -megyei Munkaügyi Kirendeltség 2000. októberi kézirata)


VII. Infrastruktúra (8. ábra /saját/)

A táblázatból és az ábráról is jól látható, hogy mikor történtek jelentősebb infrastrukturális beruházások. (26. táblázat /saját/)
A gázhálózatot például 1995-ben kezdték kiépíteni. A csatorna-beruházás még várat magára, de várhatóan 2001-ben megkezdik a munkálatokat.
Az infrastrukturális ellátottság közepesnek mondható, azonban a megye városai közül talán a legszerényebb. A statisztika nem tett különbséget az intézmények és a családi házak között. Emiatt lehetnek bizonyos eltérések az adatokban.
A rendszerváltás után nem változott nagymértékben egyik adat sem. (26. és 27. táblázat /saját/) A 8. ábra tanulsága szerint a telefonbekötések száma nőtt meg jelentősen, majd a vezetékes gázhálózat került kiépítésre. De az alapvető infrastruktúra sem megfelelő; igen magas a vályogházak aránya, az utaknak csak közel 70%-a burkolt, a közüzemi vízhálózatba csak a lakások 55,2%-a, a szennyvízhálózatba pedig 4,5%-a van bekötve. (6., 1988-1998. Borsod-Abaúj-Zemplén-megye Statisztikai Évkönyvei)


VIII. Mezőcsát jövője

Az ember megkérdezhetné: milyen jövője lehet egy olyan kisvárosnak, amelynek a lakosság száma csökken, a munkanélküliségi ráta országosan is dobogós helyezett, ipara, mezőgazdasága romokban hever, s esély sincsen jelentős beruházásra a közeljövőben?
Milyen lehetőségei vannak Mezőcsátnak arra, hogy kibújjon a lemaradás ördögi köréből? Mert vannak lehetőségek, melyek optimális kihasználása eredményre vezethet.
A város idegenforgalmi szempontból jó helyen fekszik. A nagyobb városok nincsenek messze tőle, sőt, a Tisza-tó, a Tisza és a Hortobágy is közel van.
Lehetne, sőt van is saját (bár elég szűk körű) idegenforgalma. A város határában egy nátrium-hidrogén-karbonátos gyógyvizű strand működik, amely már a következő évben, télen is üzemelni fog. Magának a víznek nagy a metán tartalma is, amelyet kinyerve tüzelőanyagként is lehetne hasznosítani (nemrég a püspökladányi strand metántartalmát kezdték el kinyerni, s az általa termelt energiával ellátni a fürdő területét). A termálvíz 42 Celsius fokos, így akár üvegházak fűtését is meg lehetne oldani vele. (11., http://www.olh.hu/borsod/mezocsat/mezocsat.html)
A mezőgazdaság tekintetében meg lehet említeni a növénytermelés gondolatát is. Nagy értékű és kézimunka igényű, minőségi növények termesztése kedvezően befolyásolná a gazdaságot és a munkanélküliséget is.
Ugyancsak vendégcsalogató jellegű a Csáti-Nyár című rendezvénysorozat, amely sokszínű programokkal büszkélkedhet. Ilyen pl.: a Lovas Napok, A csáti kézműves vásár, a Dalos találkozó, a szabadtéri előadások, tűzijátékok és felvonulások. Ezek a rendezvények kiemelkednek a térségben kulturális szempontból, s szélesebb körben való meghirdetésük és népszerűsítésük minden bizonnyal turistákat csalhat Mezőcsátra.
Talán fel lehetne lendíteni a falusi turizmust és a mezőcsáti fazekasságot is újra lehetne éleszteni. Magánjellegű kezdeményezések már történtek tájház kialakítására. Érdemes lene hosszútávon kiépíteni a környező településekkel a közös idegenforgalmat.
A vadászat bizonyos időszakokban engedélyezett, és a Mezőcsát menti erdők sok kis- és nagyvadat rejtenek. Nem egyszer indul német vadászcsoport magyar vezetéssel a leshez és a hajtóvadászatokra. (11., http://www.olh.hu/borsod/mezocsat/mezocsat.html)
A másik híres nevezetessége a városnak a református templom kazettás mennyezetének visszaállítása. Az 1890-es tűzvészben leégett templom megmentett eredeti kazettáit az Iparművészeti Múzeumban és a Debreceni Református Kollégium Egyháztörténeti Múzeumában őrzik. (7., Észak-Magyarország, 2000. 11 /7.-i szám)
Nagy reményeket fűznek a város vezetői az épülő M3-as autópályához, amely néhány kilométerre a város határától, mintegy körülöleli Mezőcsátot. Azt még nem lehet tudni, hogy a sztráda összeköti Mezőcsátot az országgal, s teremti meg a fejlődés és beruházások alapját a kedvező közlekedés-földrajzi adottságokkal, vagy mintegy leszigeteli a várost.
Említést kell tenni egy kezdeményezésről, amelynek még nincsen számottevő kézzelfogható eredménye, de mindenképpen példaértékű. Tiszavalk, Tiszadorogma, Tiszabábolna, Ároktő, Mezőnagymihály és Mezőcsát térségfejlesztési szövetségéről van szó, amely a 'Cötkény' nevet kapta. A térségfejlesztési program egyik célkitűzése a tájrehabilitáció, valamint a közös fejlődés lehetőségeinek feltárása, programok-, pályázatok kidolgozása és a szükséges pénzforrások megszerzése.
A változatos történelmi múlt és a sokszínű kultúra megőrzése nem fűződhet pusztán anyagi érdekekhez, mindannyiunk feladata ennek megőrzése és ápolása.


IX. összegzés a dolgozatról

A dolgozat célja leginkább az volt, hogy szembeállítsa Mezőcsát hajdani nagy gazdagságát, jólétét, fontosságát és kultúráját a rendszerváltást követő mélyponttal. Ha felületesen gondolunk bele, akkor Mezőcsát romlását a rendszerváltás okozta, hiszen megszűntek a munkahelyek, és ennek összeomlását a politikai fordulat okozta. De a piacgazdaságra való áttérés első feltétele az volt, hogy a nem rentábilisan működő gazdasági egységeket fel kellett számolni. Ha régebbre megyünk vissza, akkor az egész gazdasági káoszt a szovjetizálás okozta.
A dolgozatot megpróbáltam úgy megszerkeszteni, hogy könnyen áttekinthető legyen. Sajnos dokumentumok és iratok hiányában a város történelméről és a népességről szóló fejezetek kicsit hiányosak.
A dolgozat másik célja, hogy rávezessen a munkanélküliség ez évi, és korábbi problémájára. Ez a kérdés Mezőcsát esetében nagyon fontos. A lakosság jelenleg csak vegetálódik, sokuknak nincs meghatározó cél a szemük előtt. Ha esetleg lenne valami, ami foglalkoztatja őket (azon kívül, hogyan lehet megélni a fizetéséből egyik napról a másikra), akkor az életszínvonal is nőne, a gazdaság és a turizmus fellendülne.
A dolgozatban a pontokat külön vettem, így vannak olyan pontok, amiben ismétlődés van. Ezeket azért írtam le még egyszer, mert nélkülük a dolgozat érthetetlen lenne. A táblázatokat megyei statisztikai évkönyvekből készítettem, kivéve a megjelölteket és a munkanélküliségről szólókat.
Emellett szerettem volna hangsúlyozni a felzárkózás lehetőségeit és a település sajátos adottságait, melyek megteremthetik a fejlődés alapját.
Remélhetőleg a mostani kilátástalannak tűnő helyzetből van kiút, s a kínálkozó lehetőségeket sikerül optimálisan kihasználni és megkezdődhet Mezőcsát felzárkózása és fejlődése.


X. Irodalomjegyzék

1., Borsod-Abaúj-Zemplén-megye kézikönyve, Ceba Kiadó, Bp.1998.
2., Lehoczky Alfréd. Bükkalja és Dél-Borsod a honfoglalás idején és a középkorban, Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc 1997
3., Szabó János: A mi XX. századunk, Mezőcsát tükörképe, Kiss József Művelődési Központ, Mezőcsát, 1998
4., Mezőcsáti Kiskalauz, Kiss József Művelődési Központ, Mezőcsát, 2000
5., Csáti újság, III. /2. szám
6., 1988-1998. Borsod-Abaúj-Zemplén-megye Statisztikai Évkönyvei
7., Észak-Magyarország, 2000. nov 7.-i szám
8., Csáti Újság 1991. decemberi szám
9., Csáti Újság 1991. októberi szám
10., http://online.cos.hu/BORSOD/kistersegek/tiszauj
11., http://www.olh.hu./borsod/mezocsat/mezocsat.html
12., http://meteor.geo.klte.hu/Civis/Munk/Munka.htm
13., BAZ -megyei Munkaügyi Kirendeltség 2000. októberi Kézirata

 
Kapcsolódó linkek
· A város honlapja
· Több hír: Mezőcsát város
· Több hír: kaf


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Mezőcsát város:

OKTV dolgozat (készítette: Boros Gábor)


Hír értékelése
Értékelés: 4.6
Szavazat: 5


Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz


Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Kapcsolódó rovatok

Mezőcsát város



(C) 2006 | Mezőcsáti Református Egyházközség | Minden jog fenntartva. | Impresszum

Készítette: kaf

A PHP-Nuke terméktámogatás nélküli szabad szoftver, amelyre a GPL licensz érvényes.
Oldalkészítés: 0.22 másodperc