Üdvözöl a(z) Mezőcsáti Református Egyházközség

''Ha pedig a világosságban járunk, közösségünk van egymással és Jézus Krisztussal.'' (I. János 1:7)  

Rovatok
HÍREK

Keresés



Hírek véletlenszerûen

FÉNYSUGÁR
[ FÉNYSUGÁR ]

·Karácsonyi történet - A három fa legendája
·Magyar karácsony az égben
·Bemutatkozik segédlelkészünk, Victorné Szabolcsik Veronika
·Október 2-án segítõ kezet nyújtottunk
·A Kálvin évforduló mezőcsáti áldásairól
·Kálvin János élete (Noyon, 1509. július 10. - Genf, 1564. május 27.)
·Kálvin János bűnvalló imája
·A Rimaszombati Református Tudományos Gyűjtemény megnyitóján
·Idősek napja

Ajánló


Info
PageRank ikon ingyen


Templom: A mezőcsáti templom felújításáról
Dátum: 2007. június 27. szerda, 10:07 Közzétette: kaf

Egyházközség Ézsaiás könyvének utolsó 11 fejezetében olvassuk azokat a prófétai tanításokat, amelyek a fogságból hazatért és az ország újjáépítésének feladata előtt álló népet megszólítják. A fogságból történő hazatérés, az új exodus nem olyan fényességes körülmények között ment végbe, ahogyan azt a nép várta. A hazatérteket sok új, soha el nem gondolt megoldásra váró probléma fogadja. Túlélték a fogságot és most amikor békességet, testvériséget, a prófétai ígéretek csodálatos lélek és nemzetépítő megvalósulását várják, akkor kiderül: újból fel kell övezni derekukat egy másfajta küzdelemre. Akkor ott a megmaradásért, a túlélésért, a hitért most itt újra a tiszta hitvallásért, önmagukért, nemzetükért, életük tisztes méltóságáért, értékeik megőrzéséért, újbóli felmutatásáért és megéléséért. A küzdelem nem ért véget. A megoldás magától nem adatik. Az új történelmi helyzetben Isten népe számára szükség volt a prófétai szóra. A hit, a reménység, a jövőbe vetett bizalom megfogyatkozása idején a kétségbeesés és csüggedés elhatalmasodása miatt a trombita szava bizonytalan zengést nem tehet. Ézsaiás próféta, könyve 58. fejezetének tiszta hangon megszólaló tanításában böjt megtartására hívja fel népét. A böjt, mint önvizsgálat, számvetés, meditáció, az Úrral való zavartalan közösség, hittapasztalatok számbavétele, az előttük álló feladatok imádságban való elkérése. A böjt, mint a jövő felé történő megnyílás. Az Úrral való rendezett kapcsolatuk nyomán, áldásként fog adatni -ha készek erre- emberi kapcsolataik helyreállítottsága, egészsége, az egész társadalom gyógyulása. A prófétai ígéret valóság lesz: "És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, neveztetel romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak." (Ézs.58:12)

Egyházközségünk életének távolabbi, közelebbi és jelen életére nézve érzem időszerűnek a próféta gondolatait ez esztendő böjtjén. Az 1745-ben épült templomunk 1890. augusztusában a belvárosi résszel együtt tűzvész áldozata lett. A tűzvész nem kímélte a templom egyik legértékesebb részét sem: a festett fakazettás mennyezetet és karzatot. A tűzvészből sikerült kimenteni 22 db mennyezetkazettát és 10 db karzatot díszítő kazettát és néhány karzattartó festett faoszlopot. A megmentett anyagok a századfordulón szerveződő Iparművészeti Múzeum vásárolta meg, jelentősen segítendő a bajba jutott város templomának újjáépítését és gyarapítva a még megmenthető nemzeti értékeinket.
A tűzvészből kimentett kazetták és kazetta töredékek szakszerű irodalmi ismertetését Ágotha Imre és Huszka József végezte el. Az előbbi festőművész munkája megjelent Kassán 1891-ben, az utóbbi muzeológus publikációja pedig Budapesten a Magyar Iparművészet 1897-98-as évfolyamában. A ma közkézen lévő szakirodalom Tombor Ilona: Magyarországi festett famennyezetek című könyve (Budapest, Akadémiai Könyvkiadó 1968) és Domanovszky György: A magyar nép díszítő művészete c. könyve (Budapest, Akadémiai Könyvkiadó 1981.)
Az 1970-es években az Iparművészeti Múzeum megkereste Egyházközségünk Presbitériumát a kazetták visszaépítésének gondolatával, helyreállítva a templom műemlék értékét. A Presbitérium a jószándék helyességét nem vitatta, de anyagiak hiányában központi támogatást nélkülözve -az akkori viszonylagos anyagi jólét ellenére- a helyreállítás elmaradt. A kazetták a 80-as évek során restaurálást követően kerültek mégis méltó egyházi körbe a Debreceni Református Kollégium Egyházművészeti Múzeumának mennyezetére, illetve az Oratórium feljáró lépcsőfordulójának falára.
1996-ban jelentős felújítást követően megünnepeltük a templom 250. éves évfordulóját, megemlékeztünk a hajdan volt templomról is, de annak igazi helyreállítása nem lehetett több mint egy szent óhajtás, elégett értékeink után.
1999. februárjában jelenik meg a Nemzeti Kulturális örökség Minisztériumának Pályázata, amelynek "Épített örökség és megóvás feújítása” kategóriája pályázati céljaival felvillantotta előttünk annak reménységét, hogy újra teremtődhet a végérvényesen elveszettnek hitt érték. A Minisztérium elfogadta pályázatunkat és 3 millió forint vissza nem térintendő támogatásban részesítette, 1,8 milliós önrész vállalásával. A 12 milliósra tervezett beruházás Minisztériumi támogatását a Presbitérium elfogadta. A Gondviselés ajándékát látva a történtekben a Presbitérium úgy határozott, hogy felövezi derekát és arra készülünk, hogy Isten segítségével a prófétai szó megvalósításának átélői lehetünk: "És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod és nevezteted romlás építőinek, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak."
A megújítás előkészítéséhez hozzálátva jutottam el Hajdú János forrói asztalosmesterhez, aki a Deszka-templom belső díszburkolatának elkészítője, Deák Árpád Nagyváradon élő képzőművész-restaurátorhoz, Dr. Gyulai Éva miskolci muzeológushoz, aki 1999. szeptember 26-án egy művészettörténeti előadásban mutatta be kazettáink művészettörténeti értékeit, az újjáépítés fontosságát feltétlen megvalósítását ajánlva a gyülekezetnek. Oltai Péter belsőépítész, vezető mérnökhöz, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal munkatársához, aki a sonkádi Európa-díjat kapott műemlék templom belsőépítészeti munkáit tervezte és vezette.
A műhelymunka elkezdődött: a szükséges 231 db kazettából már most (március 28-án) megfestve 166 db rendelkezésre áll. Megtekinthető a templom gyülekezeti termében.
Oltai Péter 2000. február 24-én kelt szakvéleményéből idézek: „...A művész rendelkezésre álló eredeti darabok alapján, az irodalomban publikált illusztrációk és leírások figyelembevételével végzi munkáját. A megsemmisült 18. századi állapot pontos reprodukálására ma már nincs mód, de ez a törekvés műemléki szempontból is hamis eredményre vezetne. A táblák egyrészt a történetileg hiteles képek másolatai, másrészt az adott motívumkincsből szerkesztés- és festésmódból és színvilágból építkező új kompozíciók. Megítélésem szerint a megfestett táblák felhelyezésük után összhatásukban az egykori népies barokk mestermű hangulatát, jellegét újrateremteni és a mai szemlélő számára közvetíteni fogják. A festett táblákon a népi díszítőművészetben általános stilizált növényi ornamentika jelenik meg. A tulipán, a szegfű, rózsa, az akantusz virágok és vázák a leggyakrabban használt elemei a kompozíciónak. A szimmetria szabályai szerint, de játékos változatossággal elrendezett motívumok közeit indás pöttyös vonaljáték tölti ki. Az azonos festett keretbe foglalt táblák alapszíne fehér, a díszítmények kék, piros, sárga és zöld színűek. A kép a vékony kontúrvonalak behúzásával válik rajzosabbá, határozottabbá.”
A felújítás tervezett időpontja: 2000.szeptember 04 - október 25.
Ézsaiás prófétai gondolaihoz visszatérve: gyülekezetünkben hálát adunk azért, - hogy nem romokat, hanem megőrzött és élő templomot tehetünk igazán széppé és egyetemesen értékessé, az eredeti formára visszaalakítottá, azaz megreformálttá, - hogy emberöltők életérzései és keresztyén hitvallásai tekinthetnek le ránk, - hogy neveztethetünk romlás helyreállítóinak, hogy lakozhassunk még szentebb helyen, vasárnapjainkon, családi, egyházi, iskolai ünnepeinken, kórus és orgonahangversenyeinken - és hogy valahányszor amikor betérünk a templomba akár egyedül, akár vendégeinkkel, azoknak megmutathatjuk megőrzött és Isten segítségével újjáteremtett kincseinket. A kazetták csodálatos szimbolikája túlmutat önmagán az élő Úrra. A megmaradt feliratos kazetták igeversei a legfontosabb életbölcsességeket és igei igazságokat sugározzák felénk. Reménységünk hogy nemcsak helybeli gyülekezetünknek, hanem Egyházmegyénknek és Egyházkerületünknek is e templom még inkább számon tartott kincse és értéke lesz.

Mezőcsát, 2000. március 28.

Gazda István
lelkipásztor


 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Egyházközség
· Több hír: kaf


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Egyházközség:

A mezőcsáti református templom belső felújítása 1999-2000.


Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz


Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Kapcsolódó rovatok

Egyházközség



(C) 2006 | Mezőcsáti Református Egyházközség | Minden jog fenntartva. | Impresszum

Készítette: kaf

A PHP-Nuke terméktámogatás nélküli szabad szoftver, amelyre a GPL licensz érvényes.
Oldalkészítés: 0.04 másodperc