Üdvözöl a(z) Mezőcsáti Református Egyházközség

''Ha pedig a világosságban járunk, közösségünk van egymással és Jézus Krisztussal.'' (I. János 1:7)  

Rovatok
HÍREK

Keresés



Hírek véletlenszerûen

Egyházközség
[ Egyházközség ]

·Anyakönyvi híreink 2010.
·Anyakönyvi híreink 2009.
·Horváth Sándorné Fónagy Ágnes
·Anyakönyvi híreink 2008.
·Berecz András
·Dalostalálkozó
·Deák Sándor
·Anyakönyvi híreink 2007.
·Halász Károly

Ajánló


Info
PageRank ikon ingyen


Presbitérium: Presbitérium 2006.01.01.-2011.12.31.
Dátum: 2007. június 27. szerda, 14:23 Közzétette: kaf

Egyházközség


Felső sor, balról: Domján László dr., Halász Károly, Alexa Gábor lelkipásztor, Deák Sándor iskolagondnok, Poros József főgondnok, Berecz András temetőgondnok, Tóth Tamás, Boros Gábor, Csernaburczky Ferenc, Gazda István esperes-lelkipásztor;
Alsó sor, balról: Z. Nagy Lajos, Lőrincz Sándorné, Andrási János özv., Wachter Józsefné, Poros József ifj., Tolvajné Papp Éva, Potyka György, Papné Z. Nagy Éva, Csótka József, Balogh Ferencné, Kiss Gyula, Szabóné Vigh Margit, Berecz Károly, S. Szabó Erzsébet, Horváth Sándorné, Tóth László, Fróna Jánosné, Pócsiné Berecz Erzsébet, Bodnár Sándor
A képről hiányzik: Németh Sándor
Pótpresbiterek: Horváthné Hajdu Éva, Kovács László, Lukács Ferencné, Sipos József, Szabó József

BEMUTATKOZÁSOK

ANDRÁSI JÁNOS öZV.
Mindenekelőtt szeretném megköszönni az egyházközség bizalmát és azt a megtiszteltetést, hogy az új Presbitérium tagjává választottak.
Néhány mondatban magamról. 1936. szeptember 8-án születtem Mezőcsáton Forgács Ilona és id. Andrási János házasságából. Édesanyámat egész kisgyermekként veszítettem el. Megözvegyült apámnak nagynéném volt segítségére felnevelésemben.
1956 májusában kötöttem házasságot Fülöp Ilonával. Házasságunkból két gyermek született, majd két unoka. 48 boldog és szeretettel teli évet tölthettünk együtt. Templomba nem túl gyakran jártunk, de mindig élt a hitünk és az egyházi kötelezettségeinknek eleget tettünk.
Szeretett feleségem elvesztése óta rendszeresen járok az istentiszteletekre, ahol valamelyest vigasztalást lelek. Életem zömét leginkább Mezőcsáton töltöttem, sokan ismernek és sokakat ismerek. Ha bárkinek szüksége volt a segítségemre és módomban állt, segítettem.
A jövőben is ezt szeretném tenni, ezért köszönettel elfogadom és vállalom a presbiteri tisztséget.

BALOGH FERENCNÉ  B. Nagy Margit
1944. augusztus 4-én születtem Mezőcsáton tősgyökeres református családba. 150-200 évre visszamenőleg a felmenőim mind reformátusok. 1958-ban konfirmáltam. Női szabónak tanultam, majd leérettségiztem. Varrni mindig is szerettem. Édesanyám is rendszeres templomba járó volt. Hitben nevelésemre ő különösen figyelt. Mindig arra biztatott, hogy rendszeresen vegyek részt a gyülekezeti istentiszteleteken. A református nőszövetségnek is tagjává lettem. Unokáim a református óvodába és iskolába járnak. Templomi szerepléseik mindig megdobogtatják szívem. Megköszönöm a bizalmat, hogy presbiterré választottak. Igyekszem megfogadni egyik idős asszonytestvérünk kérését, aki arra biztatott, hogy „jól szolgáljak”, mert ezt a megbízatást szolgálatnak veszem. Szeretnék építő tagja lenni presbitériumunknak, egyik kedves igémre támaszkodva: „Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit.” (Zsolt 37,4)

BERECZ ANDRÁS temetőgondnok
1953-ban születtem Mezőcsáton. Jelenleg fuvarozással foglalkozom. Nős vagyok, feleségem is református. Három fiunk született, a két nagyobb már dolgozik, a legkisebb még tanul.
1996 óta vagyok presbiter, 2000 óta temetőgondnok. Megválasztásomtól mind a mai napig foglalkoztat, hogy a munka és a család mellett elég-e az az idő, melyet a gondnoki munkára tudok fordítani.
Az újraválasztásom számomra az emberek bizalmát jelenti és megerősít abban a hitben, hogy érdemes tovább dolgozni. Köszönöm!
Kérésem lenne önökhöz, egyháztagokhoz, és azon kívüliekhez: A temetőben is figyeljünk egymásra. Figyelmeztessük azokat a társainkat, akik nem tartják be a temetői rendet. Így talán elkerülhetőek lennének a lopások, rongálások, kellemetlenségek.
Csak együtt oldhatók meg ezek a problémák, és akkor nyugodt szívvel, békességgel tölthetjük el a halottaink emlékének ápolására szánt időt.

BERECZ KÁROLY
Az új parókia építésén segédkeztem, munkával és adománnyal is. Az avatási ünnepségről készült videofelvételt néztük meg a parókia gyülekezeti termében, ez alkalommal szólított meg Gazda István – akkori tiszteletes úr – az elkövetkező tisztújítás alkalmából: Volna-e kedvem presbiterként szerepet vállalni az egyház életében? Én rövid gondolkodás után igent mondtam. Azóta is folyamatosan elvégzem – most már harmadik ciklusban – az ezzel járó tevékenységeket, a legjobb lelkiismeretem, és tudásom szerint. Több alkalommal részt vettem a gyülekezettel kapcsolatos rendezvények munkálatainak segítségében, a testvérgyülekezetekkel való kapcsolattartásban - így az erdélyi Marosvásárhelyiek gyülekezetének fogadásában - , amelyet azóta is ápolok. Több alkalommal részt vettem a Református Énekkarral erdélyi kirándulásokon, melyről a helyi sajtó rovatában is többször beszámolót írtam. Tagja voltam az új Református Iskolaszéknek és a Pénzügyi Bizottságnak is. Kritikáimnak is hangot adtam egy presbiteri gyűlésen. Nem támogattam az újonnan alakult Esperesi Hivatalnak a parókia gyülekezeti termében való elhelyezését, kialakítását. Sajnos ebben azóta sem találtam támogatásra, talán az új presbitertársaimmal sikerül megoldást keresni és találni. Mert ez a gyülekezet többet érdemel annál – bár tudom, hogy anyagi nehézségek vannak -, hogy egy osztályteremben tartsunk gyűléseket, és fogadásokat is! Ami elszomorít, az a gyülekezet rohamos fogyása, az idősek eltávozásával nem pótlódnak, üresen maradnak a padsorok. Ez ellen nem tudom és nem látom a megoldás lehetőségét!

BODNÁR SÁNDOR
A Hejőpapi Polgármesteri Hivatal pénzügyi-igazgatási főelőadója, utolsó éves közgazdász hallgató vagyok.
Feleségem a Dr. Enyedy Andor Református Általános Iskola és Óvoda tanítója. Az iskolával, iskolai rendezvényekkel kapcsolatos munkákban mindig szívesen vettem részt.
Gyermekkorom óta szeretek zenélni, énekelni. A református énekkar tagja vagyok.
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a gyülekezet méltónak talált a presbiteri tisztség betöltésére.
A legjobb tudásommal fogok a presbitérium munkájában részt venni, a gyülekezet hasznos, építő tagja kívánok lenni.

BOROS GÁBOR
47 éves vagyok, Mezőcsáton születtem, általános és középiskolai tanulmányaimat is itt végeztem.
1977-től dolgozom az Országos Mentőszolgálatnál, itt munka mellett végeztem az egészségügyi szakiskolát és a mentőtiszti főiskolát. Kivonuló szolgálatot jelenleg Mezőkövesden látok el, remélem rövidesen Mezőcsáton is lesz esetkocsi szolgálat, s hazajöhetek dolgozni. 1998-tól önkormányzati képviselő vagyok.
Feleségem a Dr. Enyedy Andor Református Általános Iskola és Óvodában dolgozik tanítónőként, jelenleg igazgatóhelyettesi teendőket is ellát.
Gábor fiunk 22 éves, a Debreceni Egyetemen tanul. Ágnes lányunk 17 éves, a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának 11. osztályos tanulója.
Mint presbiter igyekszem életemmel és munkámmal egyházközségünk és intézményeinek működését segíteni.

CSERNABURCZKY FERENC
„Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és földet.” (Zsolt 121,2)
Ennek hitével megerősítve végzem szolgálatom a Mezőcsáti Református Egyházközségben, presbiterként már második ciklusban.
Iskolaigazgatóként fontosnak tartom a keresztyén értékek következetes felmutatását és közvetítését a diákok, pedagógusok mellett a szülők felé is.
Ezért munkám szervesen kapcsolódik bele a gyülekezeti munkába, melynek eseményei, ünnepei, rendezvényei életünk részét képezve átszövik iskolai életünket is.
A feladatokból adódóan sokszor képviselem közösségünket más fórumokon, településünktől távol is.
Szeretném, ha fáradozásom nem lenne az Úrban hiábavaló, és gyülekezetem hasznára gyümölcsöt teremhetne.

CSÓTKA JÓZSEF
Mezőcsáton születtem 1950. április 7-én. Szüleim is helyi születésűek. Van egy húgom, aki Szegeden él.
Tanulmányaimat a mezőcsáti Általános Iskolában kezdtem 1956-ban és befejeztem 1964-ben. Utána 1964-től 1967-ig Miskolcon a 116. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben végeztem, mint mezőgazdasági gépszerelő szakmunkás. Első munkahelyem a mezőcsáti Gépállomáson kezdődött 1967-ben. Innen egy év után Leninvárosba a Gyár- és Gépszerelő Vállalatnál vállaltam munkát.
Ettől a vállalattól soroztak be katonának, ami 24 hónapig 1969-től 1971-ig tartott. Leszerelés után a sajószögedi Gépjavítónál helyezkedtem el, és itt töltöttem nyolc évet. Közben 1973-ban megnősültem. Feleségem Balogh Erzsébet, szintén mezőcsáti születésű. 1974-ben megszületett első gyermekem: József. 1980-ban megszületett a második gyermekem: Beáta.
1979-től dolgozom a jelenlegi munkahelyemen Tiszaújvárosban a MOL Rt.-nél négy műszakban, mint égetőmű kezelő.
Továbbképzésekben folyamatosan részt vettem: 1979-ben megszereztem a hegesztő szakmát, 1985-ben a kazánfűtői szakmai képesítést, 1988-ban az ipari olaj. És gáztüzelő-berendezés kezelői képesítést, 1990-ben a darukezelői képesítést.
Gyermekkorom óta járok templomba. 1995 óta vagyok presbiter. Igyekeztem és igyekszem is a gyülekezet javát szolgálni, az egyházközség érdekét figyelembe véve a fiatalabb korosztály számára példamutatással élni.
Támogatom az egyházunk által létrehozott intézmények működését, fejlődését. Szeretném, ha megvalósulna egy bentlakásos öregek otthona. Továbbá ha az anyagi lehetőségek megengednék a jövőben a templom fűtését megvalósítani.

DEÁK SÁNDOR iskolagondnok
1949. december 3-án Mezőcsáton születtem. 1964-ben konfirmáltam. Presbiter 1982-ben lettem, azóta Isten kegyelméből töltöttem be ezt a tisztséget. 2000. január 1-től a gyülekezet közössége iskolagondnokká választott. E tisztségben az ez évi tisztújításon megerősítést kaptam. A továbbiakban szeretnék a gyülekezet és a Dr. Enyedy Andor Református Általános Iskola és Óvoda megbízható és építő gondnoka lenni. „Amit tesztek lélekből végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy mint az embereknek…” (Kol 3,23)

DOMJÁN LÁSZLÓ DR.
Szeretném ezúton is köszönetemet kifejezni a Mezőcsáti Református Gyülekezet tisztségviselőinek és tagjainak, hogy a presbiterek sorába választottak. Különösen kedves tisztség ez számomra, mert mind apai, mind anyai ágon a férfi elődeim presbiterként szolgáltak.
Munkálkodásom során az egyház erkölcsi nevelő munkáját, az ökumenikus gondolat fejlődését, és a város nem hívő lakossága körében a gyülekezetünk jobbszívvel való elfogadását szeretném előre mozdítani.
Végezetül álljon itt konfirmációs jelmondatom: „Áldott férfi az, aki az Úrban bízik.”
Magamról: Mezőcsáti református értelmiségi családba születtem 1973. március 30-án, és itt kereszteltek meg, nem kis politikai viharok közepette, ezért úgy gondolom pályámat a gondviselés már ekkor kijelölte.
Anyai nagyszüleim lelki örömére 1986 nyarán Kékcsén konfirmáltam Nagytiszteletű Sáfár László lekipásztor úr felkészítését követően.
Tanulmányaimat érettségiig helyben végeztem, majd Budapesten, a Rendőrtiszti Főiskola Bűnügyi Kar gazdaságvédelmi szakának, később Pécsett a Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogi Karának voltam a hallgatója.
A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság Gazdaságvédelmi Osztályán nyomozó és főnyomozó majd a Vizsgálati Osztályon fővizsgálói beosztásokban dolgoztam.
A Mezőcsáti Református Gyülekezet és Nagytiszteletű Gazda István esperes úr ajánlására 2002. novemberében a Borsod-Gömöri Református Egyházmegye bíráinak sorába választott.
Házasságot 2003. augusztus 30-án kötöttem a Miskolc - Tetemvári Gyülekezet „Deszka” Templomában, rokonom Kölönte Zsolt kékcsei lekipásztor előtt.
Munkáltatóm jelenleg dr. Hodobay Ágnes egyéni ügyvéd.
Társadalmi tisztséget Városunk alpolgármestereként és a FIDESZ MPSZ Megyei Választmányának tagjaként viselek.
Egyházunk hitgyakorló tagjaként élek, templomba gyermekkoromtól rendszeresen járok. A vallásos életvitelt és neveltetést fontosnak tartom, bár gyermekem még nincs. Amennyiben az Úr gyermekáldásban részesít, utódomat is őseim hite, és elvei szerint kívánom nevelni, neveltetni.

FRÓNA JÁNOSNÉ Sipos Magdolna
1953. június 29-én Pásztón születtem, 1970-től élek Mezőcsáton, házasságot 1973-ban kötöttem, két gyermekem van.
2000-től vagyok presbiter. örömmel veszem a megbízatást a következő évekre is. Célomnak és feladatomnak tekintem a református egyház által fenntartott intézmények, óvoda, iskola támogatását, segítését.
Mielőbb szeretném, ha megvalósulna egy idősek otthona, mert sok az idős és gondoskodásra szoruló ember, és fontosnak tartom a velük való törődést.
Kérem, hogy ehhez nekem és presbiter társaimnak erőt és egészséget adjon a Teremtő.

HALÁSZ KÁROLY
1991 óta vagyok az Egyházközség presbitere.
1993. február 14-én választottak gondnokká. Fogadalomtételi ige: I. Tim. 4, 12-16
1996. február 25-én választottak főgondnokká. Fogadalomtételi ige: II. Mózes 18, 19-25
A főgondnoki tisztséget 2002. december 31-ig töltöttem be.
Hitvallásom:
Hiszem és vallom, hogy a keresztyénség nélkül nem lehet társadalmat építeni. A megváltás okán, s a krisztusi lét okán kötelességünk a társadalomépítés. Ezért a presbiter folyamatos és soha le nem zárható feladatot kap Istentől. Aki presbiter: Isten nagykövete. Nemcsak a szűkebb eklézsiában, hanem települése közösségében is. Tudom, hogy Jézus Krisztus azért jött, hogy megkeresse és megmentse a veszendőt. Ettől indíttatva vallom: „Krisztus kegyelme elég nekem!”
Én a mandátumomat nem csak emberektől kaptam!
Az én presbiteri megbízólevelem: a Szentírás!

HORVÁTH SÁNDORNÉ Fónagy Ágnes
Mezőcsáton születtem 1947-ben, református családban. Szüleim és nagyszüleim is református egyházunk tagjai voltak.
Második presbiteri szolgálatomat kezdem. Egyik fontos munkámnak tekintem egyházunk gyülekezetépítését. Fiatal és idős itt élő református testvéreink megszólítását és látogatását, vigyázva arra, hogy a kapocs egyház és egyháztag között el ne szakadjon. Ennek megvalósításához több elképzelésem is van (református klub, református félóra a helyi tv-ben, ifjúsági klub, FÉNYSUGÁR című református lapban továbbra is bemutatni idős presbiter testvéreinket).

HORVÁTHNÉ HAJDU ÉVA
Mezőcsáton születtem 1962. február 26-án. Végzettségemet tekintve óvodapedagógus vagyok, huszonhárom éve dolgozok, mint óvónő. 1984-ben házasságot kötöttem Horváth Lehellel, néhai Horváth Sándor református lelkész fiával. Két gyermekünk született. Lányom, Noémi húsz éves, a Debreceni Egyetem másodéves hallgatója. Fiam, Bálint a Dr. Enyedy Andor Református Általános Iskola nyolcadik osztályos tanulója.
Egyedül nevelem őket, mert férjem 1998-ban súlyos, gyógyíthatatlan betegség következtében elhunyt. Váratlanul bekövetkezett betegsége és halála döbbentett rá arra, hogy életünk minden napja ajándék számunkra Istentől. Átértékelődött életem, Isten gondviselő kegyelme által lecsendesült a szívem és megerősödött a hitem. Nagytiszteletű Gazda István esperes úr hívását követően 2003-ban bekapcsolódtam a Református Óvoda előkészítő munkájába, az óvoda pedagógiai programjának megírásába és 2004 augusztusától itt dolgozhatok az óvoda Szívecske csoportjában. A Mezőcsáti Református Nőszövetség tagjaként részt vehetek a gyülekezet munkájában is.
Ez év szeptemberétől a Sárospataki Református Teológiai Akadémia levelező tagozatán katekéta szakirányon tanulok azért, hogy a hitoktatói szakképzettséget megszerezzem. Ismereteim elmélyítésével az a célom, hogy a ránk bízott gyermekeket, Isten ajándékait evangéliumi szeretetben nevelhessem.
Arra törekszem, hogy életem olyan szolgálat legyen, amely nem tér el az Isten által felállított mértéktől, hanem mindig és mindenütt ahhoz igazodik. Isten igéjéből a Máté 22, 37-40; 5Móz 6, 7-9; Józsué 1,8; 1Sám 16, 7d a legfontosabbak számomra.
Pótpresbiteri szolgálatom kapcsán azt gondolom, hogy Istennel való személyes kapcsolatom milyenségétől és mélységétől függ a gyülekezeti szolgálatom értéke is.
Kérem Istent, hogy igéje és útmutatása vezessen engem.
A Sárospataki Internátus falán olvastam a következő gondolatot, amelyet szeretettel ajánlok mindenki figyelmébe:
„Nem vagy szentebb, ha dicsérnek, sem hitványabb, ha szidnak, ami vagy, az vagy… S nem mondhatnak nagyobbnak, mint amekkora Isten előtt vagy”

KISS GYULA
Kiss Gyula Mezőcsát, Mohácsi u. 6. szám alatti lakos vagyok. 1940. július 13-án születtem.
Az egyházi presbitérium 1999-ben választott presbitériumi tagnak, melynek híre örömmel töltött el. Édesapám is presbiter volt. Az eddigi tapasztalatom alapján helyes meggondolással végeztük a munkánkat az Esperes úr és a Tisztelendő úr vezetésével.
Eddig is segítettem koromhoz, erőmhöz képest Isten segítségével az egyház munkáját.
Isten áldását kérem, hogy a továbbiakban is erőm, egészségem legyen ezt a megtisztelő szolgálatot ellátni.

KOVÁCS LÁSZLÓ

LőRINCZ SÁNDORNÉ Szabó Andrea
1967-ben a mi kisvárosunkban születtem. Az iskoláimat is itt, Mezőcsáton végeztem, és azóta is itt élek a családommal. Minden rokoni szál ide köt. 10 éve segítem a férjem a vállalkozásában, mint eladó az autóalkatrész üzletben.
A Református Általános Iskola első évfolyamában kezdett Sándor fiam, és Ádám is itt szerezet meg az alapokat! Az egyházhoz való kötődésem sokkal régebbi, mivel édesanyám vezetésével, tanításával akkor is jártam istentiszteletre rendszeresen, amikor még „nem volt divatos”, sőt az iskolában tiltották és igen rossz szemmel nézték ezt.
Az előző ciklusban is megtiszteltek a presbiteri tisztséggel a választók. Igyekszem ebben a 6 évben is legjobb tudásom szerint képviselni a választók érdekeit.

LUKÁCS FERENCNÉ Komáromi Emese
1965-ben születtem Mezőcsáton ősi református családban. Mezőkövesden jártam szakközépiskolába, majd Szolnokon a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Kereskedelmi szakján szereztem diplomát, később mérlegképes könyvelői tanfolyamot és a pénzügyi szakot végeztem. Mindkét leányom a református iskola tanulója volt, jelenleg pedig a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának diákjai. Hitben nevelésüket fontosnak tartom. Istentiszteleteinken rendszeresen részt veszek, a nőszövetségnek is aktív tagja vagyok. Pénzügyi ismereteimmel, szervezőképességemmel, problémamegoldó képességemmel igyekszem a presbitérium szolgálatát segíteni.

NÉMETH SÁNDOR
1955-ben születtem Miskolcon. A nagyszüleim Mezőcsáton éltek, így sok időt töltöttem itt gyermekként. Általános iskolai tanulmányaimat 7. osztályos koromig itt végeztem, melyet Miskolcon fejeztem be. Középiskolai tanulmányaim után Debrecenben végeztem a Műszaki Főiskolán, ahol tervező szakmérnöki képesítést is szereztem. Jelenleg itt élek Mezőcsáton, Tiszaújvárosban dolgozom.
Építészként több, a városhoz kapcsolódó megvalósult munkám közül kiemelném a rendezési, fejlesztési elképzelések kidolgozásait, a fürdő környékének fejlesztési tervét. A terveim alapján készült el a városi főtér, aminek környezetére is konkrét építészeti beépítési tervet készítettem.
Jelenleg épül az Egressy Béni Általános Művészeti és Alapfokú Iskola bővítése a tűzoltósággal szemben, ahol a városképbe nehezen illeszkedő épület eltakarása mellett méltó, új oktatási létesítmény kerül kialakításra.
Református egyházhoz kötődő városi munkáim közül kiemelném a Református Általános Iskola kisudvarán épült tornaterem, és az elmúlt évben átadott Református Óvoda terveinek készítését. Jelenleg a Dr. Enyedy Andor Református Általános Iskola bővítési tervei építési engedélyezési eljárás céljából folyamatban vannak.
A főtéri rekonstrukció kapcsán tanulmányterv szintjén kidolgozásra került a Bajcsy-Zsilinszky és a Szent István út sarkán építendő tömb építészeti javaslata.
A Mezőcsáti Református Egyházközség javára továbbra is készen állok, hogy tervezőként szakmai munkámmal segítsem fejlődését, a jövő építését.

PAPNÉ NAGY ÉVA
Az ez évi gyülekezeti tisztújítás alkalmával elnyertem a gyülekezet bizalmát, és presbiter lettem. Hiszem, hogy ennek a tisztségnek az elérése Isten vezetése volt az életemben.
Röviden az út idáig: már gyermekként is rendszeresen jártam édesanyámmal templomba. Majd elvégeztem a nagykőrösi református tanítóképzőt. Tíz éve dolgozok a mezőcsáti református általános iskolában, és ettől a tanévtől a hitéleti munkaközösség vezetője vagyok.
Tanítóként és presbiterként is a gyülekezet építése és hitbeli megerősítése a célom, amelyhez kérem Isten áldását.

PÓCSINÉ BERECZ ERZSÉBET
Mezőcsáton születtem 1952-ben református család gyermekeként. Szüleim, néhai Berecz Károly, aki korai halálával gyermekként hagyott itt két fiútestvéremmel édesanyámra, „Tarjányi” Szabó Máriára, aki egyedül, hitben és tisztességben nevelt bennünket.
Iskoláimat helyben, illetve Miskolcon és Budapesten végeztem. Hivatásomat gyermekgondozónőként Mezőcsáton, az akkor még működő bölcsődében kezdtem.
1974-ben házasságot kötöttem. Férjem Pócsi Sámuel, helybéli, ősi református család szülötte, édesapja hosszú ideig aktív, ma tiszteletbeli tagja a presbitériumnak. Két gyermekünk van: Tamás 1976-ban, Eszter 1977-ben született. Mindketten diplomát szereztek, munkájuk Budapesthez köti őket.
1979-től 25 évig a közeli iparvárosban éltünk, de Mezőcsáttól soha nem szakadtunk el. Gyakori látogatói voltunk szüleink házának, ünnepek alkalmával templomunknak is. 2003-ban visszaköltöztünk szülővárosunkba.
Megtiszteltetésként, de meglepetésként ért a megszólítás a presbitertagság jelöltségre; még inkább a bizalom, amelyet a gyülekezet részéről kaptam. Ezúton is köszönöm!
A család mindkét ágában, egészen a dédszülőkig megtaláljuk az egyházunkat tevékenyen szolgáló tisztségviselőket. Méltó követésük nehéz, de szép feladat elé állít. Bízom abban, hogy szociális, humánus tapasztalataimmal egyházunk épülésére tudok lenni.

POROS JÓZSEF főgondnok
1969 óta viselek a gyülekezetben presbiteri tisztséget. Az akkori tisztújítás során az Építőbizottságba választottak be. Később a pénzügyi bizottságban is dolgozhattam egyházközségünkben. Több lelkipásztort is ismerhettem szolgálatom idején. A parókiaépítés idején sokat segítettem. Előbb 1998-tól templomgondnokként, majd 2002-től a gyülekezet főgondnokaként szolgáltam. Támogattam az iskolaalapítás, a tornaterem építés, az óvodaalapítás és a konyhánk beindításának gondolatát. Ahol tudtam, munkámmal igyekeztem segíteni. Amíg Isten erőt ad ehhez, ezután is mindent meg fogok tenni a gyülekezetünk külső és belső épüléséért.

POROS JÓZSEF IFJ.
Mezőcsáton születtem 1958-ban, református vallású család első gyermekeként. Tanulmányaimat Mezőcsáton, majd Budapesten, Miskolcon végeztem, és szereztem középfokú vendéglátó-ipari képesítést. Három leánygyermek édesapja vagyok, a legkisebb lányom a helyi Református Általános Iskolában végzett, jelenleg Debrecenben, a Református Gimnáziumban tanul. Feleségem az Óvoda megnyitásától kezdve dolgozik ott. Munkaviszonyomat Mezőcsáton kezdtem, majd Miskolcon, Németországban dolgoztam, és újra visszakerültem Mezőcsátra. Jelenleg a Dr. Enyedy Andor Református Általános Iskola Konyhájának élelmezésvezetője vagyok. Ahhoz kérem Isten segítségét, hogy a Mezőcsáti Református Egyházközség fel tudja építeni saját konyháját, megélhessem, hogy ott dolgozhassak.

POTYKA GYöRGY
ötvennyolc évvel ezelőtt születtem Igricin, református vallású, de nem hívő családban. 1971-ben a református templomban volt az esküvőnk, azóta itt élek.
Szorosabb kötődésem az egyházzal 16 évvel ezelőtt kezdődött, majd Gábor fiunk Debreceni Református Kollégiumban tanulásával kezdődően megerősödött. Igényt éreztem arra, hogy vasár- és ünnepnapokon, ha csak az egészségem és időm engedi, nyugalmat találjak és erőt merítsek az istentiszteleten elhangzó igékből. Szintén az előbbiektől függve vettem ki részem az egyház és iskola körül folyó építkezésből is. Presbiterségem a pénzügyi bizottság munkáját is segíti, és a későbbiekben is fogja.
Remélem, hogy egyházunk gyarapodását még sokáig tudom munkámmal támogatni.
Hiszem azt, hogy eljön az idő, mikor a fiatalabb korosztály is lelki igényt érez a templombajáráshoz.

S. SZABÓ ERZSÉBET
Gyógyszertári asszisztensként dolgozom. Ez már a másodok ciklus, melyben a gyülekezet választott presbitere lehetek. Ezúton is szeretném megköszönni mindazoknak, akik ezt lehetővé tették számomra.
Nagyszüleim, szüleim is templomjáró emberek voltak. Édesapám is presbiter volt. A gyülekezetben adódó feladatok közül a karitatív munka áll hozzám a legközelebb, mivel a Vöröskeresztben sok-sok éve végzett munkám is hasonló.
A jövőben azt szeretném, ha még nagyobb hangsúlyt helyeznénk erre a területre, a diakóniára, mivel a gyülekezetünkben is sok az idős, segítségre szoruló ember.

SIPOS JÓZSEF
Mezőcsát, Vasút u. 19. szám alatti lakos vagyok. 1941. március 1-jén születtem Mezőcsáton. Az általános iskolát Mezőcsáton végeztem, szakiskolai végzettséget Miskolcon szereztem. Hivatásos katonai iskoláim elvégzése után hivatásos katonaként 1959-től 1983-ig szolgáltam. Nős vagyok, 2 gyermekem, 4 unokám van. Semmilyen pártnak tagja nem voltam, jelenleg sem vagyok. A családomat a református vallás szellemében neveltem, és nevelem. A lehetőségeimhez képest, illetve a Református Egyházközség elvárásai szerint igyekszem munkámat ellátni. Köszönöm a rám adott szavazatokat.

SZABÓ JÓZSEF
48 éves, tősgyökeres mezőcsáti lakos vagyok. 27 éve nős, családos, Csilla lányom 26 éves, József fiam 23 éves, mindketten a Miskolci Egyetem hallgatói. Feleségem az ÁFÉSZ áruforgalmi előadója volt, de szüleim halála után beteg, értelmi fogyatékos testvérem, bátyám gondozását, ápolását látja el, ez pedig teljes embert kívánó, önfeláldozó feladat. A hit és a szeretet sok gondon, bajon átsegíti az embert.
Alapvégzettségem keverőüzemi, illetve malomipari technikus, és a felsőfokú vezetőképző elvégzése után a helyi keverőüzem vezetője voltam. A rendszerváltás engem is a kényszervállalkozók sorában talált, de mivel a mezőgazdaság nem biztosított stabil, nyugodt megélhetést egy család számára, ezért váltottam, és sikerült Tiszaújvárosban, a TVK-nál elhelyezkednem, ami nyugodt egzisztenciát biztosít a mai nehéz munkakörülményeket tekintve.
Mezőcsáti lokálpatriótaként, és örökölve családom református hitvallását, gyermekkoromtól része voltam a gyülekezetnek. Megválasztásomtól, 1995-től pedig módom és lehetőségem szerint aktív részese vagyok a presbitériumi testületnek.
Befejezésül egy Stendhali idézet, amely egész családunk részére példamutató és úgy gondolom egyházközségünk számára is az:
„Csakis azt az utat helyeselhetjük, amelyet magunk is követünk!”

SZABÓNÉ VIGH MARGIT
Mezőcsáton születtem, apai ágon elődeim is a Mezőcsáti Református Egyházközség tagjai voltak. Édesapám hosszú ideig presbiter volt, Édesanyám pedig az énekkar tagja volt.
Életem örömteli pillanatában és bánatában mindig a mezőcsáti református templomban imádkozom szeretteimért.
Lányomat 14 évesen vesztettem el, hiányát Istenbe vetett hittel és a feltámadás reményével hordozom. Boldogságomat fiam és családja jelenti, és az hogy szüleim megérték a dédunoka születését, együtt örülhetünk növekedésének.
Köztisztviselőként 22 éve Miskolcon dolgozom, hétköznapjaimat ott élem, ezért is nagy megtiszteltetés számomra, hogy a gyülekezet többségének akaratából második ciklusban lehetek presbiter.
„Viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra.”- kéri Pál apostol az efézusi presbiterektől, erre figyelve az elkövetkező időszakban fontosnak tartom önmagam hitbeli megerősítését és a gyülekezet építését. Presbiter társaimmal szeretném elérni, hogy az óvodánkba, iskolánkba járó gyerekek szülei fontosnak érezzék az Istentiszteleteken való részvételt.

TOLVAJNÉ PAPP ÉVA
Gyermekkoromat Tiszaderzsen töltöttem, és ebből a gyülekezetből indultam el azon az úton, amely Istenhez vezetett. Miután Tiszaföldváron elvégeztem az óvónői szakközépiskolát, az Úr egyértelmű hívására az ő szolgálatára készültem fel Nagykőrösön. A Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karán 1997-ben szereztem diplomát tanító–hitoktató szakon. Ugyanebben az évben kezdtem meg szolgálatomat a Mezőcsáti Református Általános Iskolában, és végzem ma is igyekezve, hogy méltó legyek az elhíváshoz, amit kaptam. Alsó tagozatos tanítói munkám mellett a felső tagozatban is tanítok hittant, és tartok reggeli áhitatokat, valamint segítem a diákpresbitérium munkáját.
Megható és megtisztelő számomra az, hogy új szolgálatot végezhetek a gyülekezetben. Mint ahogy az életemben mindig, Isten most is vezet, így presbiteri szolgálatomban a kapott igéhez szeretnék igazodni:
„Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon.” (I Kor 4,1-2)

TÓTH LÁSZLÓ
51 éves vállalkozó vagyok, a Nyírfa-ker Kft. ügyvezető igazgatója. Vállalkozásunk élelmiszer-vegyiárú kereskedelemmel foglalkozik, melyet 16 éve feleségemmel, Lőrincz Máriával családi vállalkozás keretében közösen vezetünk.
A mezőcsáti református egyházközségnek gyermekkorom óta tagja vagyok. Édesapámat és nagyapámat követve 2000-től én is elvállaltam a presbiteri tisztséget. A presbiteri munkában a vállalkozásomhoz és önkormányzati képviselőségemhez hasonlóan a közösség érdekeinek szolgálata vezérel.
Céljaim között szerepel egy alapítvány létrehozása és támogatása, ami elősegíti a református gyermekek tanulását és fejlődését. Úgy érzem az egyházközség mindannyiunk számára fontos értékeket közvetít, amelyek megismerését gyermekeink számára is segíteni kell.

TÓTH TAMÁS
Tóth Tamás vagyok, 32 éves, nős. 2005-ben végeztem a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Karán Nagykőrösön, Hittanoktatói szakon.
Az elmúlt időszakban előbb pótpresbiter majd később aktív presbitere voltam gyülekezetünknek. 2000-től gyülekezetünk ifjúsági csoportját vezettem Alexa Gábor nagytiszteletű úr érkezéséig. Ifjúsági csoportunkkal részt vettünk ifjúsági találkozókon, közösen kirándultunk és tartottuk a kapcsolatot a környező gyülekezetek ifjúsági csoportjaival. 2000-től részt vettem a gyülekezetünk ifjúsági lapjának, a Fénysugárnak a szerkesztésében, amely Kovács Árpád Ferenc nélkül nem jelenhetett volna meg.
Szeretném, ha az eljövendő 6 év alatt alakulna egy férfiszövetség amely a gyülekezet férfitagjait jobban összefogná és elősegítené a Krisztus testbe való tagolódásukat. Fontosnak tartanám még a gyülekezet ifjúságának bevonását a gyülekezeti munkába. Ezeknek megvalósulásához kérem Isten áldását.

WACHTER JÓZSEFNÉ Lapostyán Erzsébet
1939. március 16-án Tiszadorogmán születtem. Édesapám a II. világháborúban a Don-kanyarban meghalt, így a mezőcsáti származású édesanyám nevelt fel bennünket öcsémmel együtt.
Vallásos neveltetésem és az iskolai tanulmányaim alapjait édesanyámnak, az akkor Tiszadorogmán szolgáló főtiszteletű Técsy Béla lelkésznek és tanítóimnak köszönhetem.
Az általános iskolát Tiszadorogmán, középiskolai tanulmányaimat Miskolcon, felsőfokú végzettségemet az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Természettudományi Kar matematika – fizika szakán végeztem el.
Férjemmel együtt Tiszadorogmán tanítottam 1968-ig, majd 1968-tól nyugdíjba vonulásomig (1994-ig) a Mezőcsáti Általános Iskolában.
1992-ben a Református Általános Iskola megalakulásánál kezdtem el tevékenykedni. Nagy örömmel vállaltam az iskolában a tehetséggondozást, megalakítottam a „Kismatematikusok Baráti Körét”. 1994-ben hagyományt teremtve a „Törd a fejed” matematika versenyek szervezését kezdtem el, ami jelenleg is rangos esemény az iskolában.
örömömre szolgált, amikor megválasztottak presbiternek, akkor célul tűztem ki, hogy az iskolát és a presbitériumot közelebb hozom egymáshoz (úgy gondolom, hogy ez sikerült is).
örömmel vettem tudomásul, hogy a II. ciklusban is jelöltek presbiternek, és meg is választottak. Az elkövetkező időszakban szeretnék e bizalomnak eleget tenni az egyházközségben.
• Teljes tudásommal szeretném szolgálni az iskolát, hogy a tehetséges tanulókból kiváló matematikusok legyenek.
• A „Törd a fejed” matematikaverseny további szervezésével a hagyományt erősíteni.
• Teljes igyekezetemmel azon leszek, hogy a rászoruló gyermekeket és azok családjait, a gyermekvédelmi tapasztalataimmal segítsem.
• Azon leszek, hogy mindig odafigyeljek az idősebb, szenvedő emberekre, szeretném őket folyamatosan látogatni.
• Odafigyelek arra, hogy a könyvesboltban legyen mindig olyan könyv, amely segíti az embereket a nehéz órákban.
Mert: „Nem lehet tökéletes a napod, amíg nem teszel valamit valakiért, aki sohasem fogja tudni visszafizetni.” (John Wooden)

Z. NAGY LAJOS
Templomba járó lévén a gyülekezet bizalma alapján kerültem a presbiter testvérek közösségébe. A tisztségem által kapott feladatokat örömmel, odafigyeléssel végeztem a gyülekezet megelégedésére és egyházunk fejlődése érdekében. Hitbeli erőt az istentiszteleteken, a prédikáció üzenetét magamévá téve gyűjtök. A mostani tisztújítás alkalmával már harmadszor leszek gyülekezeti elöljáró.
E ciklusban az egyházunk biztonságos életét, a gyülekezet lélekbeli megerősödését szeretném munkámmal segíteni.

 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Egyházközség
· Több hír: kaf


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Egyházközség:

A mezőcsáti református templom belső felújítása 1999-2000.


Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz


Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Kapcsolódó rovatok

Egyházközség



(C) 2006 | Mezőcsáti Református Egyházközség | Minden jog fenntartva. | Impresszum

Készítette: kaf

A PHP-Nuke terméktámogatás nélküli szabad szoftver, amelyre a GPL licensz érvényes.
Oldalkészítés: 0.13 másodperc