Üdvözöl a(z) Mezőcsáti Református Egyházközség

''Ha pedig a világosságban járunk, közösségünk van egymással és Jézus Krisztussal.'' (I. János 1:7)  

Rovatok
HÍREK

Keresés



Hírek véletlenszerûen

FÉNYSUGÁR
[ FÉNYSUGÁR ]

·Karácsonyi történet - A három fa legendája
·Magyar karácsony az égben
·Bemutatkozik segédlelkészünk, Victorné Szabolcsik Veronika
·Október 2-án segítõ kezet nyújtottunk
·A Kálvin évforduló mezőcsáti áldásairól
·Kálvin János élete (Noyon, 1509. július 10. - Genf, 1564. május 27.)
·Kálvin János bűnvalló imája
·A Rimaszombati Református Tudományos Gyűjtemény megnyitóján
·Idősek napja

Ajánló


Info
PageRank ikon ingyen


Presbiterportrék: Berecz Károly
Dátum: 2007. június 28. csütörtök, 11:19 Közzétette: kaf

Egyházközség „Mezőcsáton születettem 1945 telén a háború idején, földműves gazdálkodó családban. Nehéz körülmények között nevelkedtem a testvéreimmel együtt. 1945-től 1956-ig a háború utáni időket nagyon nehezen, keservesen éltük meg, mivel szüleink földműveléssel és állattartással foglalkoztak. A megtermelt javainkat be kellett szolgáltatni és így kevés jóban volt részünk. Havi munkabérrel nem rendelkeztek szüleim, s így, mint gyermekeknek, igényeink sem lehettek.”

Említetted Károly 1956-ot. Hogyan élted meg mint kamasz fiú és mi maradt meg az emlékeidben?
ötödik osztályos voltam, osztályfőnököm néhai Újvári László tanár úr volt (akit tanár elvtársnak szólítottunk) – elmondta „ezen túl minden másképpen lesz, mert országunk szabad és független lesz, mert a szovjet csapatok elhagyják országunkat”. Sajnos ez nem így történt, mert november 4-én Mezőcsát főutcáján több száz tank dübörgött hajnaltól estig; Budapestre mentek. Én, mint 11 éves fiú, soha nem fogom elfelejteni ezt a napot. Közelgett a karácsony ünnepe, amelynek hangulata szomorú volt. Szüleimtől nem kaptunk ajándékot. Csak a karácsonyfa volt a szobában feldíszítve. Édesanyám maga készítette süteményt, diót, almát rakott rá, majd gyertyát gyújtva álltunk a karácsonyfa mellett és énekeltünk. Édesanyám, Édesapám hívő emberek voltak, így a templomba minket gyermekeket is elvittek. Ez ma is így van, minden vasárnap, ünnepnap a feleségemmel elmegyünk. A feleségemet Kazincbarcikán ismertem meg, mivel az ottani Vegyészeti Szakközépiskolában végeztem és ott is dolgoztam 1975-ig. Feleségemmel 1971-ben kötöttem házasságot, két gyermekünk születetett.
Mikortól vagy Presbiter?
1990-től (előtte nagyapám is szolgált az egyháznál, mint presbiter, Kiss Mihály).
Nagytiszteletű úr szólított meg – vállalnék-e egyházi szolgálatot – és én igent mondtam.
Mivel hívő ember vagyok, igen is oda tartozom, ahol a Lélek jelen van. Az Urat szolgálva szeretném aktívan eltölteni az életem további idejét a gyülekezetben. Az egyházi énekkarban több éve énekelek.
Búcsúzóul megkérdezem, mit kívánsz a karácsonyi ünnep közeledtével?
Egyházunk gyülekezetének gyarapodását, a tervbe vett iskolabővítés létrejöttét, az öregotthon építését a menzával. Nagyon szeretném, ha sikerülne egy gyülekezeti termet kialakítani.
Minden kedves olvasónak Istentől áldott karácsonyi ünnepeket kívánok!
„Gyökerezzetek meg, és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által.” (Kol 2,7)

Horváth Sándorné
presbiter

 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Egyházközség
· Több hír: kaf


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Egyházközség:

A mezőcsáti református templom belső felújítása 1999-2000.


Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz


Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Kapcsolódó rovatok

Egyházközség



(C) 2006 | Mezőcsáti Református Egyházközség | Minden jog fenntartva. | Impresszum

Készítette: kaf

A PHP-Nuke terméktámogatás nélküli szabad szoftver, amelyre a GPL licensz érvényes.
Oldalkészítés: 0.03 másodperc